Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

Nem elvont spekulációkra alapítja elméletét, hanem klinikai tapasztalatokra támaszkodik. Ez azért érthető, mert az embriológusokkal és patológusokkal egyidőben a klinikusok, nevezetesen a szülészek és különösen a gyermekgyógyászok és sebészek is sokat foglalkoztak a rendellenességgel. Azokat a rendellenességgel született és életben maradt gyermekeket, akiken segíteni lehetett, már a régebbi időben is igyekeztek gyógyítani vag}^ defektusán javítani. A XVIII. század előtt csak nagyon kevés sebészileg rendbehozható defektust ismertek, jobban mondva csak kevésnél mertek műtétileg beavatkozni. Leírtak hypospadiasist, polydacty

liât, syndactyliát és még néhány könnyebben helyrehozható rendellenességet, de a leggyakoribb korrektúra az ajakhasadás műtétje volt. Már Celsus ismertet ajakhasadás műtétet és a XIII. században Roger Frugardi, Roland Capelutti és Wilhelmus de Congenis írnak le részletes metodikát. A XV. században Yperman Pfolspeudt és Brunschwig foglalkotzak sokat nyúlajk műtétekkel. A modern sebészet egyik megalapítója, Ambroise Paré és a plasztikai sebészet atyja, Tagliacozzi részletesen írnak a veleszületett defektusok plasztikájáról. Ezek azonban mégis csupán néhány esetről számolnak be. Hiszen még abban az időben, jóformán egészen a XVIII. századig, ezeket a torzszülötteket szerencsétlenségeknek tekintették, akik valamilyen nagy bajt okoznak környezetüknek. A legkevesebb ilyen gyermek maradt életben és az életben maradtakat is csak ritkán merték a sebészek megoperálni, részben a rossz eredmények, részben pedig a babonás hit miatt, amelynek alapján a legtöbb sebész félt a „nép haragjától". Száj padhasadást megkíséreltek operálni, de az első kísérletek eredménytelenségei után senki sem próbálkozott tovább sorozatosan ilyen műtétekkel. Nem véletlen, hogy az első eredményes műtétekről a német Graefe számol be 1817-ből. Körülbelül ugyanekkor a francia Roux is eredményesen operált szájpadhasadást, amit azonban csak 1824-ben közölt. A franciák és a németek között hosszú ideig prioritási vita folyt, hogy kit illet az elsőbbség. Ez azonban csak nacionális és nem tudományos vita volt, mert a tudomány fejlődése szempontjából lényegtelen, hogy a fejlődés a francia Rouxnak vagy