Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. Reinhold F. G. Müller: A szomjúság (és az éhség) indiai orvosok értékelésében

13. A II. 29. 6. c, d félstrófa kíséretében a szöveg szavai szerint cselekszik (vagyis a 9. és 10. Sutrában említett két személlyel —- akik mindketten egy takaró alatt vannak — megeteti a fentiek szerint elkészített eledelt) a félstrófa halk elmondása közben. Caland ez eljárást mai szemmel nézve „varázsszertartásnak" minősíti; a beteg szomjúsági érzésének egészséges emberre történő átvitele

16 esetében akár a mai pszichoterápiát is segítségül hívhatnánk. A gyógyeljárások tekintetében a történelemtudomány szempontjából csak az eredeti védikus alapokra lehet támaszkodni

17 annál is inkább, mert ez az alap már a régi sebészorvosi tanokban is fellelhető.

18 A Kausika-Sutra-szöveg bizonyítja, hogy a szomjúság betegségnek számított. Habár kritikai szempontból az éhséget is a betegség fogalmához sorolhatjuk, s a gyakorlatban is így történt, „éhezőt" a Kausika-Sutra 48, 42 vagy 49, 22-ben csak mellékesen említ, de nem a gyógyítással kapcsolatban. A szomjúságot külön betegségként említi. Az orvospapok tevékenységének és a hivatásos orvos megjelenésének ideje közötti periódus az ún. „üres évszázadok".

19 Ez időből kevés szöveg maradt fenn; ezek némely vonatkozásban felvilágosítást nyújtanak ugyan

20

, de nem adnak áttekintést az orvostudomány fejlődéséről, — e tekintetben a régi orvostudomány gyakran említett 8 traktátusához kell folyamodnunk. E traktátusok teljes szövege közvetlenül nem maradt fenn, csak közvetve, így ezért a szövegek csak kritikai módszerrel közelíthetők meg. A nagy összefoglaló művek többé-kevésbé mind a 8 traktátusra

21 épültek, különösen a Sutrák és Vagbhaták. E két tangyüjtemény eredeti részei hozzávetőleges becslés szerint az első évezred közepén keletkeztek. A hagyományos szövegeket a jelen évezred kezdetén kommentátorok feldolgozták, így bizonyos kritikai áttekintés született a tantételekben a hosszú időszak alatt történt változásokról. Minden valószínűség szerint a régi medicina nyolcrészes beosztása a gyógyítást vette alapul. Későbbi feldolgozásukat bizonyítja, hogy a betegségek okait külön fejezetben csoportosítják — ahogy ez gyakran a Yagbhata-iskolánál is előfordul —, habár a nyolcrészes beosztást fenntartották. Viszont a Susruta-iskola, egyes