Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

nem szabad lönnyi. Tiszta szalmát tesznek bele, leterítik lepedővel. A szúnyoghálót fölszegezik. A Boldogasszony ágyába lösznek fokhagymát, kakukfüvet, kinyeret, mög sót. Bicskát is tösznek bele, hogy a boszorkány oda nö mönjön. Mindennap fölszentölia Háromkirájjok vízivel oszt fölajállák a Boldogasszony Kögyelmetössigibe. A Boldogasszony ágyához nem szabad senkinek sem közelíteni, mert ha mögveri szemivel, oszt ha még a földre is leniz, az a gyerekágyas belehal. Ez a sirig verte szömmel. Ha fölfelé niz, ki lőhet gyógyítani. Mikor Boldogasszony ágyán fekszik az asszony, valakinek bent köll lönni a házba, ha mást nem tudnak oda tönni, még a macska is jó, mert külömben ugy mögrontik az asszonyt, hogy vége van. A Boldogasszony ágya csak addig tart, még az avatásra mönnek. Mikor oda vannak, szétszödik. A szalmát mögégetik, vagy ojjas helre teözik, ahun nem bánti sönki." Ha az újszülött bármi oknál fogva meghal, azt éppúgy mint a felnőtteket lábbal előre felé vitték ki az ajtón. Bornemissza Péter — akiről a későbbiekben szó lesz — „Ördögi Kísértetekről" szóló könyvében ezt írja: „Ha gyermeked születik, ki add az ablakon és kerüljék meg vele a házat és sokáig él". Ennek analógiáját a Szovjetunióban élő kis rokon népeknél ma is megtalálták. A haldokló újszülöttnek gyorsan más nevet adnak, hogy a halált hozó gonosz szellemet félrevezessék. Ez különben általános keleti szokás volt. Bornemissza Péter erre vonatkozólag ezt írja: „Ha azelőtt már meghaltak gyermekeid, immár Farkas legyen a neve". De a névváltozásnak más nyomai is vannak. Az Árpád-korban pl. gyakran „Szemét" nevet adtak az újszülöttnek, ha beteg volt. Ez sem volt gúnynév, hanem a halál szellemének megtévesztése. Erre vonatkozó okmányszerű adatunk már 1095-ből van. Számunkra fontos, hogy a Szovjetunióban is egyre több kutató foglalkozik a magyarral rokon kis népek analóg kérdéseivel. Ezek a kis nemzetiségek ma már jómódban élő, művelt, önálló népek, saját kultúrával, tudományos akadémiával. Ezekből az analóg kutatásokból tudjuk, hogy a táltoson kívül javasasszonyok is szerepeltek, akik „irakat" készítettek. Az „ír" ige egyenlő a csuvas nyelv „sjyr" igéjével vagyis azt jelenti,