Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

hogy írott jelek által gyógyítani, velük a betegség gonosz szellemét elűzni. Ebből származott a „gyógyító ír". Ezeket az írott jeleket is jónak látta saját érdekében átvenni a kat. vallás és meg is maradt napjainkban is, egyre csökkenő mértékben. Voltak még a múlt században is romantikus irányok, amelyek erőltetett nyelvészeti összehasonlítással igen sok kifejezésre ráhúzták a magyar eredetet. Ilyen volt pl. az is, hogy a „jovas" szóból igyekeztek levezetni a: „jó-it, gyógyít" kifejezéseinket. Ezek a feltevések azonban csupán tévedések voltak. Az ókori görög—latin—arab forrásmunkák a táltost: mágus, a jósnőt pythonissa kifejezésekkel említik. Thuróczy krónikájából tudjuk, hogy Vata fia János, aki Endre és Béla alatt a pogányság visszaállításáért harcolt és a meglehetős nagy ellenzék vezére volt, táltosokat, jósnőket és bélnézőket tartott maga körül, akiknek jóslásában buzgón hitt. „Congregavit ad se multos magos et pythonissas et aruspices, qworum per incantationes valdeg gratiosus erat apud dominos". Az aruspex, bél- vagy húrnézőt jelent, vagyis húrost, azaz olyan valakit, aki az állatok beleiből, húrjaiból, zsigereiből jóslatot tud mondani. Nem lehetetlen, hogy a húros kifejezésből lett a „uros" szavunk, amely talán valóban őse volt a mai „orvos"-nak. Nagyon sok hasonló adatot fedeztünk fel a hazai kódexekben, krónikákban, annalesekben, gestákban (Bécsi kódex, Révay kódex, Báthory-biblia stb.), de megegyeznek ezek sokban az ókori görög—római ráolvasásokkal is, éppen úgy nyoma van a Koránban is (pl. 113-ik szura és másutt) és élénk tanúbizonyságát szolgáltatja a közös ősi eredetnek a Kalevala, amelynek idevágó részei megdöbbentően emlékeztetnek a Bornemissza-féle hiedelmek motívumaira. Pl. a Kalevala IX. Runó. 344—410-ig terjedő részéből idézzük a következő verseket, amelyek a vérzést elállító szertartásokkal foglalkoznak : „Szűnjél már vér folyástól, fagyos vér a kiomlástól! A rám való föcskendéstől, a mellemre szökelléstől! Miként a fal, ó vér állj meg! Mint a sövény karó veszteg, Miként a kard tengerben, megáll a sás mohos gyepben.