Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

keveredése folytán hatottak egymásra, kicserélődött a népi gyógyászat és csak kisebb része maradt meg eredetiben, az egyes népek zárt határai közt. A magyar orvostörténelem dolga ezeket a sajátos nemzeti vonásokat felkutatni, mert összefüggésben állanak a magyar nép történeti, társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyaival. A marxista orvostörténelem más szemmel nézi a népi gyógyászatot, annak misztikus részét is, még akkor is, ha azok az évszázadok és ezredek távoli világából csillannak elő, mert a dialektikus történelemszemlélet és a pavlovi tanok alapján már jól tudjuk, hogy a beszéd is feltétlen inger az ember számára, amelynek a gyógyítására is kihatásai lehetnek és vannak. A sajátosan eredeti magyar népi gyógyászati motívumok kimutatására ma már több tudományág áll rendelkezésünkre, így mindenekelőtt az összehasonlító nyelvészet, az összehasonlító néprajz, archeológiai kutatások stb.; a magyar kutatókon kívül a Szovjeunió kutatói és a finn tudósok is hathatós segítséget nyújtanak. A népi empirikus gyógyászati emlékeink egészen a honfoglaló magyarság idejébe nyúlnak vissza, nagyobb részben szájhagyományok, kisebb részben feljegyzések. A legnagyobb részüket csak a XV. és XVI. században írták le, valamivel később már — ritkábban — nyomtatott formában is megvolt. Nagy általánosságban úgy tekinthetjük, hogy egészen a humanizmusig, a XVI. századig, a népi gyógyászat, annak minden formája tulajdonképp és lényegében közös volt az egész magyar osztálytársadalomban, jobbágy és szegényparasztnál éppúgy, mint a nemesi, sőt a főnemesi osztálynál. Legfeljebb módszerbeli és technikai (elkészítési) különbségek voltak, de az anyag és a róla feltételezett győgyító erő közös volt. Mindamellett már akkor is megkülönböztettek „paraszti" és „úri" gyógyszereket. A gyógynövénytermesztés, készítés és felhasz-nálás módja egészen más, sokkal finomultabb volt a nemesi házaknál és méginkább a főurak váraiban, míg a paraszt megelégedett az egyszerű főzettél, illat és ízre való tekintet nélkül. A jobbágy és szegényparaszt természetesen nem vásá rolhatott aranyért és ezüstért smaragdport, gyöngyöket és