Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)
Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat
más drága követ, ami valamikor olyan nagy gyógytényező hírében állt. A jobbágy megelégedett a disznózsírral, juh- és kutyazsírral, míg a gazdagok egészen fantasztikus állati zsírokban bíztak (borz, papagály stb.). A kultikus, csodás gyógyítás hiedelmében nem volt kükülönbség úr és jobbágy közt egészen a reformációig, helyesebben az ellenreformáció idejéig. Egyaránt hitték és bíztak benne, de az úri nép kényelmesen, hintókban és párnás szekereken utazott a búcsújáróhelyre, míg a szegények esőben és hóban, forró és poros nyárban gyalogszerrel, sokszor mezítláb tették meg a fárasztó és nehéz utat. A gazdagok arany- és ezüst ofereket ajánlottak fel gyógyulásuk reményében, a szegények csak agyagból égetett, ólom-, sokszor vas votív tárgyakat helyeztek az oltárra. A főurak karvastagságú finom gyertyákat öntettek a gyertyamártó mesterrel, a szegény ember apró kanócos mécsesekkel elégedett meg. A főúri levéltárak iratanyagából láthatjuk, hogy milyen nagy szerepet játszottak a várkastélyokban a gyógynövények elkészítői. Sokszor évi szegődmény es füvesembereket vagy asszonyokat alkalmaztak (Ffywwes), akik kitűnően értették a gyógynövénytermesztés és készítés mesterségét és minden csínját-bínját. Ugyanezt mondhatjuk a csontrakók, bábák és más „tudós" emberek alkalmaztatásáról és igénybevételéről is. Hazánkban az „orvos" fogalma egészen a XVI. századig egyenlő volt a gyógyító ember fogalmával; egyetemet végzett orvosdoktort alig-alig ismertek, ilyen csupán a királyi udvarokban, egyes gazdag főúri és főpapi várkastélyokban volt. A nép, a j obbágy és szegényparaszt tömegek orvos alatt értették a gyógyító emberek minden fajtáját, a füvest éppen úgy, mint a kuruzslót, a csontrakót és foghúzót, a babonáskodót és a későbbi fürdősöket, céhbeli borbély sebészeket stb. A haszonleső kuruzslóktól élesen meg kell különböztetnünk a becsületes empirikusokat, akik emberségből és barátságból gyógyítottak, füvekkel, zsírokkal, más szerekkel, gyakran reális elgondolás alapján, néha azonban ez sem volt mentes a korabeli 10 Orvostört. közi. 145
