Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész
„emlékező képesség" közvetítésével pedig az alkalmazkodás révén nyert módosulásokat át tudja örökíteni a rákövetkező generációra. 7 Itt az öröklődésről szóló haeckeli felfogás gyökeréhez érkeztünk. Az öröklődésről szóló hipotézisekkel foglalkozva Haeckel müveiből az derül ki. hogy ő nagyjában-egészében az öröklődésről szóló elméleteknek két válfaját ismeri. Az egyik csoportba tartoznak azok az öröklődési elméletek, amelyek az élő anyagnak, mint olyannak átörökítési képességet tulajdonítanak, a másik iskolához azoknak az elméleteknek a hirdetői tartoznak, akik az átöröklést a test, közelebbről a sejt egy-egy többé-kevésbé elszigetelt részéhez kötik. Az öröklődés és az alkalmazkodás problematikájában sem tud szabadulni Haeckel a mechanisztikus „felbontó" módszertől. És végül is mint láttuk, az alkalmazkodás és az átöröklés tulajdonságát a szerves anyag végső elemeiben, a plasztidulákban keresi. Sokkal erősebb Haeckel akkor, amikor az öröklődésre vonatkozó helytelen nézeteket bírálja. Itt kíméletlen és ragyogó polémiával semmisíti meg a teleologikus hipotéziseket. Jellemző, hogy ebben a vonatkozásban az általa nagyra becsült Darwint is bírálja az ún. „pangenezis" elmélete miatt (1868), amelyről Haeckel azt mondja, hogy a kiváló tanítómesternek leggyengébb és dualista veszélyeket magában rejtő hipotézise. Ennek a hipotézisnek lényege abban a feltételezésben van, hogy a sejtből igen kisméretű testecskék válnak le és szóródnak szét a test minden részébe. Ezeket a nem látható hipotetikus tcstecskéket nevezte el Darwin gemuláknak. A gemulák egy része a nemi sejtekbe, a petébe és az ondósejtbe összegyűl és így átkerül a következő generáció egyedeibe. Az is lehetséges Darwin szerint, hogy ezeknek a kis magvacskáknak, a gemuláknak egy része „szendergő állapotba" jut és nemcsak a közvetlenül rákövetkező, hanem a későbbi generációkba is átkerülnek közvetlen ivari úton. A gemulák lennének a szervezet örökletes tulajdonságainak hordozói. Mivel így ezek a „szendergő" gemulák lényegükben változatlanul vándorolnának át a generációk során, olyan következtetést ébresztenek, amely a darwinizmus alapkoncepciójával összeférhetetlen, mivel a faji tulajdonságok állandóságának gondolatát veti 10 Orvostörténeti közi. 145
