Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész

fel. (Meg kell azonban itt jegyezni, hogy Darwin - ellentétben pl. a weismannizmussal - a szervezet valamennyi sejtjének szerepét feltételezi, nem csupán a kitüntetett csírasejtben elhelyezkedő csíraplazmát hozza vonatkozásba az öröklődéssel ) Timirjazev: A történeti szemlélet a biológiában című elméleti művében (240. old.) nyilatkozik erről a kérdésről, bírálva a XIX. században elburjánzott helytelen öröklődési elméleteket. „Mindezeknek az elméleteknek van közös vonásuk: a sajátos öröklődéses továbbhaladást - egyik nemzedékről a másikra - materiálisán képzelték el. Alapjában véve minden ilyen öröklődéselmélet a »tcst a testből, vér a vérbők téma variációja, éppen csak azzal a különbséggel, hogy a tudomány haladásával ez a téma így módosul: »sejt a sejtbol«, »plazma a plazmabol«, »sejtmag a sejtmagbol«, »kromoszoma a kromoszómából«. És amikor az öröklődés e materiális reális hordozói nem elégítették ki a hozzájuk fűzött reményeket, egy sereg képzelt hordozót agyaltak ki: gemulákat, idioplazmákat, csíraplazmákat, determinánsokat. . . stb." (Uo. 240. old.) (Ma ki kell egészíteni ezt a felsorolást a „génnel".) 1876-ban Haeckel maga is kísérletet tett általános érvényű öröklődési elmélet kidolgozására. Ezt az elméletet ő maga is „Az öröklődés mechanikus magyarázata provizórikus kísérletének" tartotta. Ez a provizórikus hipotézis, „a közvetített mozgás" ismert elvén nyugszik: „az életrészecskék hullámprodukciója, vagy másképpen a plasztidula perigenezisének mechanizmusán". Abból a feltevésből indul ki Haeckel, hogy a plazma mint olyan, minden aktív élettevékenységnek, tehát az öröklődésnek és a szaporodásnak is eredeti hordozója. A plazma vagy plasszon (pl. a monérák) csakúgy, mint a maggal rendelkező sejtek, a plasztidulákból vagy plasszon molekulákból állanak: „az öröklődés a plasztidula mozgás átvitele, az adaptáció (alkalmazkodás) viszont ennek a plasztidulának modifikációja. (Haeckel: Natürliche Schöpfungsgeschichte, Bp. 1902. 200. old.) A sajátos létfeltételek, amelyek hatásának az organizmus ki van téve, hat magára a plasztidulára, illetve az eredeti plasztidula-mozgásra, aminek következtében azok változásokat szenvednek. Ezeket a változásokat al-