Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

a kínaiak ismeretlen anyagból készült porcelánja, csak nem volt áttetsző és repedésre volt hajlamos. Kaolinföldből porcelánt a reneszánsz idején Európában még nem készítettek. Az étkészleteken kívül a legnagyobb szükséglet a reneszánsz idején a patikaedényekben keletkezett. Nagy járványok dúltak és. intézményesen patikákat kellett berendezni. Minthogy abban a korban a gyógyászati intézményeket világi és egyházi fejedelmek tartották fenn, az ő luxus-igényük követelte meg az akkori patikák művészi és reprezentatív berendezését. A művészi tökéletesség kifejlődéséhez a patikaedények funkcionalitása is hozzájárult, amely determinálta megjelenési formájukat. Az albarello hosszúkás, nyújtott, befelé konkáv hengeres formájával, egyik tipikus alakja a XVI. századi patikaedényeknek. Hazánkban egyszerűbb lesz a patikaedény alakja, de nálunk is használatos az albarello olasz elnevezés. Az albarello szó valószínűleg az „el barani" perzsa fűszertartót jelentő szó elolaszosított formája. A gyógyszerek legnagyobb része ugyanis keleti eredetű specialitás volt. Ritka és csodás hatásúnak hitt árucikkek voltak, amelyek díszes tokokban kellették magukat. A tartályok természetesen fából, üvegből, ónból, sőt nemesfémből is készültek, de egy sem versenyezhetett a fajansszal tetszetősség és tartósítás szempontjából. Arra a kérdésre, hogy a fajanszot a XVI. századtól kezdve milyen sokáig használták, válasz az, hogy elméletileg máig sem szűnt meg használata, de gyakorlatilag leáldozott a fajansz napja akkor, amikor a XVII. század fordulóján Európában Boettger a porcelánkészítés titkát megtalálta. A fajansz, mint lcghigiémkusabb és legpraktikusabb tárolóeszköz gyógyszerek számára, mintegy 300 évig volt divatban. Hazánkban ez az idő rövidebb, nem egészen két évszázad. Az első hazai fajansz patikaedényt „habán" (anabaptista — házközösségben élők — Haus haben = habán) korsósok készítették, valószínűleg 1580 körül, ugyanis az ónmázas fehéredény tökéletes készítésének titkát ők hozták magukkal! A legújabb budavári ásatásaink fényt derítettek arra, hogy az ott talált eredeti faenzai albarellók Estei Hippolit esztergomi ér-