Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

sek készletéhez tartoztak. Ezek megtermékenyítőleg hatottak a Mátyás udvarában működő fajansz műhelyre. Ennek a műhelynek predomináló termelése azonban a csempe (kályha-, burkoló-, padló- és tetőfedő csempék) volt, s folyamatos működése átterjedt a XVI. századba is, mint a legújabb tudományos kutatások azt kiderítették. Buda végleges török kézre kerülése után a Nyugat-Magyarországra menekülő mesterek, a német és olasz vagy svájci anabaptista emigránsok valamilyen koalíciójából keletkezhetett Vas és Sopron megye területén (mai Burgenland) a helyi adottságok szerint, a századokon át virágzó fehér-edényes (másképp korsós) ipar. A XVII. század folyamán ugyanis patikáinkat az anabaptista, új-keresztény korsós mesterek szerelték fel fajanszokkal, kancsókka.1, hordócskákkal, kézmosókkal és vértálakkal. Ha ezt nem tudnánk ma már okleveles történelmi forrásokból, akkor az edények stíluskritikai vizsgálata is bizonyítaná e tényt. Az új-keresztény patikaedényeket dekorációjuk is megkülönbözteti az importált patikaedényektől. Az új-keresztényeket az imént említett szigorú rendtartásuk kötelezte mértéktartásra az edények díszítésében is. Kerülték a pompázatos ábrázolásokat és ornamentikájuk kizárólag geometriai vagy növényi elemekből állt, mintegy leegyeszerűsítve a formakincs legnemesebb tradícióit. Nem találkozunk szimbólumokkal, kultikus attribútumokkal, /agy szentek ábrázolásával. Angyal és állat ábrázolása is kerülendő volt. Ezeket a rendtartásokat tartalmazó, 1612-ből való kódexet az esztergomi prímási múzeum őrzi. A patikaedényeken csak a címke számára kihagyott fehér mező, vagy néha a megrendelő monogramja és az évszám szerepel, de a készítő mindig anonym maradt, hiszen munkaközösségben dolgoztak. Ebből az anonymitásból egy festett éjjeli edény mestere ugrik ki 1664-ben legkorábban, akinek kézjegyét egy, a Koháry hagyatéki leltárban felsorolt „urinale" fülén találták.

5 A Nyugat-Magyarországon virágzott korsósműhelyek fajansztermékeit feudális patrónusaik a legnagyobb becsben tartották. Tudjuk az 1676-ban említett vöröskői várbeli gyógyszertárról, hogy abban „régi alakú csészék és palackok stb." voltak találhatók. Számos darabnak a közepén a Pálffy-Harrach :;ímer volt kifestve.