Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában
kötöttségben éltek és egyéni működésre csupán ideiglenesen kaptak szabadságot, de ilyenkor is keresetük nagy részét be kellett szolgáltatniuk a közösség (Notdurft) pénztárába. 4 A házi szerek, árkánumok készítésében nagy jártasságuk volt, alkimisták is voltak közöttük és a betegek által különösen kedvelt profilaktikus hatású „terra sigillata" theriacumokat híres gelencsér hittestvéreik segítségével állíttatták elő. Ezenkívül neves korsókészítők voltak s ők csinálták hazánkban elsőként a fajanszot (majolikát), amelyből patikaedényeiket készítették, ennek történetére az alábbiakban térünk ki. A fehér alapú, vastag ónmázas majolika, vagy fajansz - ahogy az itáliai Faenzáról később elnevezték - korántsem porcelán. Tulajdonképpen abban különbözik a porcelántól, hogy a belső cserépanyag üvegszerű, de opálkéreggel bír, tehát két részből áll. Ezzel szemben a porcelán fő jellemzője diaphan mivolta, ami homogén, egynemű állagának tulajdonsága. Nem érdektelen kitérni a porcelán szó eredetére: a porcelán egy Porcellana nevű földközi-tengeri csigától nyerte nevét, mely tejfehér és sima, az emse porcellájára emlékeztet. A porcelánt Kínában és általában Keleten korábban ismerték, mint Európában. Megismertetése kultúrhistóriailag is a nagy firenzei orvosdinasztiával, a Mediciekkel függ össze. Tudjuk, hogy már a quattrocento közepén hozatott Cosimo albarellokat Damascusból. Fennmaradt, hogy Malipiero velencei dozsc Perzsián át rendelt kínai porcelánt s belőle egy óriás vázát Lorenzo il Magnificonak ajándékozott. Lorenzo Medici viszont pazarul berendezett firenzei gyógyszertára számára Faenzában rendelt nagy mennyiségű díszes patikaedényt, melyek külső megjelenésükben és művészi összhatásukban versenyre kelhettek a porcelánnal. Amikor pedig a Medicieket Firenzéből száműzték, feljegyezték, hogy Piero Medici feje legjobban porcelánedényeiért fájt, hiszen akkor még ilyet nem tudtak odahaza Itáliában előállítani. Francesco Medici a cinquecentoban alapított egy „porcelángyárat" Firenzében, de a korabeli tudósításokból nem derül ki, hogy voltaképpen mit állítottak ott elő. Aligha volt az porcelán, hanem inkább ónmázas fehéredény, az ún. „bianchi di Faenza"féle lehetett, amely éppen olyan, vakítóan fehér tudott lenni, akár