Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Gál Lajos: Himlőellenes védőoltás Magyarországon 1802-ben

gcsen pusztított. A feljegyzés frappáns igazolása a Jenner-oltások itteni, igen korai bevezetésének. Fent is említett egyik öreg anyakönyvünk barnára avasodott fóliáns-lapjairól hadd idézzem hát Major Mihály sajátkezű írását, amint könnyű lúdtollával, ízes magyar nyelven feljegyezte az utókor részére a himlőoltás terén végzett derék munkáját. „Emlékezetnek okáért feljegyeztetnek ezen és a következendő leveleken azon gyermekek, akik az Anglus Doctor Jenner Ur feltalálása szerént, az úgynevezett tehénhimlővel bé-oltattak ezen eklézsiában oly reménységgel, hogy a már mindenfelé tett tapasztalások után, ezek a természeti gyermek himlőt, ezt a valóságos gyermekek pestisét el fogják kerülni. Úgy mint: i-mo. Anno 1802. die 16. mensis Mártii. Bé-oltatta Ingenieur Major Gábor Ur, Doctor Szombati Sámuel által, még nem egészen egy esztendős leánykáját, Rosaliát, aki is ezen himlőt szerencsésen megkapta idehaza, és ennek magvát legelőször ezen helységbe magán bé-hozta. E' volt ugyan feltétele Major Gábor Úrnak, hogy Pesten az operátiót jól megnézvén, már ott bé-oltódott Rosalia leányáról a többi, még a himlőtől félthető gyermekeit ide haza maga bé-oltsa: de haza érkezése után mindjárt hivatalbéli kötelessége innen hazulról elhívta, és a himlőnek tökéletességre való mentét Rosalia leánykáján ide haza nem érte, sem akkorra vissza nem jöhetett, következés szerént fel-tétele füstbe ment volna. Hogy tehát ez ne légyen, és hogy nemtsak maga gyermekeire nézve, hanem másokére nézve is, kik ennek örömest hasznát venni kívánhatták volna, e jól-tévő himlőnek magva ezen helységből ki ne fogyna, kért engemet, testvér báttyát, feleségéhez küldött levelében, hogy megolvasván Bétsi Doctor Joan de Carrónak ezen himlőről való tractáját, és ifjú Asszonyét is, aki látta, mint operált Doctor Szombati, meg-tudakozván tenném meg azt az atyafiságos szolgálatot, hogy elsőben egyik és arról osztván a másik, még a himlőtől félthető leánykáját oltanám bé. Igaz, hogy e szerént theoriám ugyan jó volt, de praxisom éppen semmi sem, sőt azt sem láttam, mint megyén véghez az operátio, ahonnan kételkedve nyúltam hozzá, és félve, hogy hibám miatt a jól-tévő himlőnek magva ki talál helységünkből fogyni. Elég az hozzá, hogy én bé-oltottam tsak ugyan,