Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Gál Lajos: Himlőellenes védőoltás Magyarországon 1802-ben
2- do: Major Gábor ötsém Uramnak 4 (négy) esztendős leánykáját Susánnát, die 30. Mártii 1802, a Rosalia himlőjéről, erről ismét 3- 0: Major Susannának testvérjét, Major Kristinát, hatodik esztendős leánykát, die 10. Április, 1802. 4. Kristina himlőjéből oltottam Rector Berzétci Sámuel Ür három esztendős fiát Sámuelt, die 18. Április 1802. erről oltottam Rect, B. S. Ür másik fiát 5. István 29. Április, a. c. Erről oltottam Praeceptor Tóth János Ür 2 eszt. fiát 6. Jánost die 12. Maji a. c. Erről ugyan annak testvérjét Tóth Jultsát 3 A eszt. - 7. 8. Erről oltódtak Praeceptor Darin János Ür fia János, 9-10. Kósa Mihály fia András die 8. Junii. Arról Gellért Estók Böskéjét Ersit és 11. a magam leányom Susánna 5 esztend. és Kürti Hugóm, úgymint Makai Ferentzné leánykája 12. Mária V2 eszt., ismét Gyalai Kortsmárosnak kis gyermekét, 13-14. és még Túri Nótárius Lepsényi Urnák két ikerjjei, Károly és Lajos 4 hónaposokat. 15-16. Az én Susanna Leányom himlőjéről oltottam Kasznár Arany Imre Úr Leánykáját Joliankát die 15. Junii. 1802. 17. Erről oltottam die 27. Juniy Itt való Borbély Mester Pintér István Ur leánykáját 18. Susannát maga az Anya előtt, és ezzel a jövendő oltani valókat által is adtam mint olyannak, akinek Professziójára tartozik, úgy mind az által, hogy a fel jegyeztetés végett, mind azokat, a kiket bé-olt, bé-fogja jelenteni. Facta est hie Consignatio Pro memorialis, Ao 1802. die 27. Junii. Per Michaelem Major Eccl. Ref. Tisza Földváriensis V. D. Minister." A feljegyzés további részéből megtudjuk, hogy mivel az oltás folytatásában pauza állott be, két hónap alatt olyan rendet vágott a halál kaszája a földvári gyermekek soraiban, hogy 90 gyermeket temettek el. De lássuk erre vonatkozólag az egykorú feljegyzést: „Folytatása a már mindenfele jól-tévő nevet érdemlett tehén himlő históriájának ezen helységben. Pintér István Ür áltat vette ugyan ezen himlő továbbra való terjesztését, de annak magvának ezen helységben való megtartását a maga keze alá; de olly szerentsétlen volt, hogy az itt való
