Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában

méscetszemléletnck kidolgozása során azokhoz a régi filozófiai hagyományokhoz nyúlt vissza, amelyek a mechanika methodológiai és gondolkozásmódbeli korlátainak áttörésére törekedtek. Emellett Goethe saját szemléleti korlátjaira és következetlenségére vall, hogy a mechanikus alapokon nyugvó gondolkozásmódot nem a francia mech. mat. vonalainak folytatásával haladta túl, hanem a vele folytatott szellemi harcban alakította ki. Ugyancsak ezek a problémák korának többi természettudósai és filozófusai előtt is felmerültek. Ennek ellenére az a módszer, amellyel a rendszertan, az összehasonlító morfológia és a kezdetleges fiziológia által addig felhalmozott anyaghoz nyúltak, korántsem volt egyöntetűnek mondható. Igaz ugyan, hogy a különleges biológiai kérdések felé való orientálódás magával hozta a mechanikus, metafizikus módszer felszámolását, azt azonban korántsem határozta meg, milyen irányban vigye végbe a természetfilozófia ezt a metodológiai és szemléleti fordulatot. Csak a biológiai tudományok magasabb fejlődési fokán vált nyilvánvalóvá, hogy a materialista világnézet és az élő világ dialektikus, történeti szemlélete jelentheti azt a filozófiai alapot, amely összhangban áll a természettudomány módszertanával. A mechanikus gondolkozásmód korlátainak áttörése nagyjából háromféle úton ment végbe. Az első utat a francia természettudomány választotta. Ez az út természetszerűen a francia mechanikus materializmusban gyökeredzett és a mechanikus szemlélet lassú kiküszöbölésén alapult. Ennek nyomait már La Metrie későbbi műveiben, pl. a „L'Homme plante"-ban is megtalálhatjuk, majd Diderot, Condillac, Holbache, Buffon veszik mind erősebb kritika alá a mechanikus szemléletet. Cabanis és ennek az irányzatnak legkiemelkedőbb képviselője, Lamarck volt az, aki már kezdetleges dialektikus természetszemlélete alapján bírálta a mechanikus álláspontot. A második útra legjellemzőbb a már említett német természetfilozófia vonala. A német természetfilozófusok nagy része a mechanikus gondolkozásmód elleni küzdelemben magát a materializmust is elvetette és az objektív idealizmus álláspontjáról bírálta a francia mechanikus materializmust. Eközben felhasznál-