Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában

ták az idealista természetfilozófia összes hagyományát Leibnitzen át a XVIII. század francia metafizikájáig. A harmadik megoldás legkiemelkedőbb képviselője maga Goethe, aki a mechanikus gondolkozásmódot olyan filozófusok elméleteinek elsajátítása útján haladta túl, akik materialisták voltak és bizonyos vonatkozásban szembenállottak a mechanikus elvekkel. A filozófia területén főleg Spinoza, Herder és Diderot, a szorosanvett természetszemlélet terén pedig Buffon hagyományait folytatta. Spinoza és Diderot kísérletet tettek arra vonatkozóan, hogy a világot anyagi egységben felfogva és az igazi összefüggések után kutatva az embertől függetlenül létező valóság törvényeire alapozzák. Ugyanakkor Diderot, Herder igyekeztek nyomonkövetni az élő világban fellelhető fejlődés menetét. Nem véletlen, hogy Goethére épp ezek a gondolatok hatottak és az ő tevékenysége nyomán fejlődtek tovább. A biológiát létrehozó tudományok által felhalmozott anyag valóban tudományos feldolgozását csak az élő világ egységes, történeti szemlélete alapján lehetett elvégezni. Goethe elődei filozófiai nézeteiből épp azokat a vonatkozásokat emelte ki, amelyek az élő világgal foglalkozó tudományok számára ebben az értelemben utat mutattak. Világnézetének alapvető elvei egybeestek a természettudományok fejlődése által előtérbe került legfontosabb problémák megoldásával. Ez a szemlélet segítette hozzá Goethét, hogy racionális kritika alá vegye a folyamatok részrebontása útján haladó tudományos módszertant, amely a szintézis nélküli analízis alkalmazásával meghamisítja az induktív metodikával elért eredményeket. „Olyan század - írja Természettudományi jegyzeteiben -, amely csak az analízisre támaszkodik és fél a szintézistől, nem jár helyes úton, mert ezek, mint a be- és kilégzés együttesen alkotják a tudomány életét." Goethe felismerte, hogy az állandó inductio módszerének alkalmazása a természettudományok alapvető módszere és csak ennek útján lehetséges a jelenségek, a folyamatok megismerése, ez a módszer racionális és pozitív. Önmagában azonban ez csak első része a természettudomány megismerési folyamatának. Ez a módszer a tapasztalat successiv elemző eljárása, ahogyan azt az elő-