Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész

tevékenysége kiindul". (Uo. 4. old.) A sejt tehát minden élő jelenségnek utolsó formaeleme „tényleges organikus egység". (Uo. 4. old.) A sejt, amelyet konstanciája és ismétlődése az élő szervezetekben - folytatja Virchow, olyannyira jellemző, az élet igazi elemévé teszi, „preegzisztenciája nélkül nem keletkezhetnek az élő formák és hozzá az élet továbbhaladása és megőrzése kötve van." (Uo. 9. o.) A sejtképződést szabad blasztémából, amely a régi sejtelmélet feltételezése volt, „jelenleg teljesen elvetették". Virchownak ebben a kategorikus megállapításában mutatkozik az egyoldalúságra való törekvés. Most már elveti nemcsak a lehetőségét, de még a feltételezését is annak, hogy valaha feltárják a sejtté fejlődés útját, hogy sejtes szerkezet nélkül élő anyagot, mint az élet hordozóját felfedezhessék, hogy az élő szervezetben nemsejtes élő anyagból, képzőanyagból, blasztémából sejt fejlődjék ki. Természetcsen ezzel a kategorikus megállapításával az inter-, illetve extra-cclluláris állomány jelentőségét önkényesen és teljes mértékben háttérbe szorítja (uo. 14. old.). A többsejtű állatoknál, a magasabb rendű szervezetekben a sejtek egymáshoz való viszonya és élete a társadalom tagjainak egymáshoz való viszonyához, életéhez hasonlíthatók, amennyiben minden elem (sejt) „egy külön tevékenységgel rendelkezik" (uo. 17. old.), a konklúzió: „a képzőanyag" lényegében a sejt belsejében található (Endeolastem). „Jelenleg a patológiában is elmehetünk annak az átlagos elvnek a felállításához, hogy általában de novo fejlődés nem kezdődik, tehát mind az egyes részek fejlődéstörténetében, mind az egész organizmus fejlődésében a generáció aequivocat visszautasítjuk." Itt Pasteur kísérleteivel próbálja igazolni állítását, de nem tesz mást, mint azt, hogy Pasteur eredményeit önkényesen kiterjeszti az egész filogenezisre és az egész ontogenezisre; „mint ahogyan szabuláris mukózából giliszta, vagy állati, illetve növényi szétesési maradványokból infuzórius, gomba, vagy moszat nem keletkezhet, éppúgy nem támad új sejt a szervezetben sern sejtnélküli anyagból."

8 Virchow elfelejtkezik arról, hogy az élő szervezet nem laboratóriumi lombik. Az ember különben sem tudja megérteni, milyen alapon használja Virchow a fejlődés és fejlődéstörté-