Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész
tató elméletét, maga is elhatárolta magát a metafizikus nézetektől és a fejlődés elvét a sejttel kapcsolatban is érvényre juttatta. Az 50-es években azonban a metafizika és a dialektika sajátos eklekticizmussal vegyül a sejtről szóló tanításban. De elég gyorsan és egyre határozottabban áthajlik a metafizikába, ami ugyanakkor az idealizmus talajára sodorja; vagy talán helyesebb azt mondani, hogy az idealizmus és a metafizika kéz a kézben közös erővel „segítették át" Virchowot a haladó álláspontról a tudományellenes álláspontra. Az „Einheits-Bestrebmungcn" 1849-es kiadásban azt a nézetet teszi magáévá, hogy a sejt nem keletkezhetett egy csapásra, ellenkezőleg a sejtnek megvan a maga hosszú, progresszív előtörténete és elfogadja Schleidennek és Schwannak a citoblasztémából való sejtkeletkezésről szóló tanítását. A fenti tanulmány 1856-os kiadásában azonban a sejttéválásról szóló bekezdést kihagyja, jóllehet hellyel-közzel más, a fejlődés elvét hangsúlyozó megállapításokat „bennfelejt". Még olyan bátor, tudományos előlegezést is, miszerint mesterséges sejt létrehozása elvileg nem zárható ki, valamint hogy a Földnek olyan forradalmi állapotát kell feltételezni, amikor a kémiai, fizikai folyamatok rendkívüli formát ölthettek, aminek eredményeképpen az élő kialakulása lehetségessé vált. Azonban ebben a „javított kiadásban" az eklekticizmus került túlsúlyba. Már az a tény, hogy a Föld „forradalmi" periódusairól beszél, a fejlődés folytonosságának mozzanatát háttérbe szorítva, a Cuvier-féle katasztrófa hipotézisnek tesz engedményt. Hogy ez a Cuvier-féle hipotézis mennyire kísért, arra mi sem jellemzőbb, minthogy Virchow „teremtési periódusról" beszél „Es ist damit keinswegs gesagt, dass die Perioden des Schöpfungs geschlossen sind" . . . (uo. 25. old.). Maga Virchow, nem tudni véletlenül-e vagy óvatosságból, nem magyarázza meg, mit ért tulajdonképpen a teremtés fogalmán: természetes „teremtést" vagy természetfeletti erő közvetítésével bekövetkezett teremtést. Virchow ebben az új kiadásban idézi 1855-ben megjelent, a sejt problémáját tárgyaló cikkét, aminek végső következtetése: „még általánosabban - mint a régi Omne vivum ex ovo - felállítottam