Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára
végzett kísérletei közben az elemeknek tartott anyagok reakcióinak vizsgálatakor azt találta, hogy van az anyagnak egy kis része, amely nem engedelmeskedik az általános törvényszerűségeknek. Az a gondolata támadt, hogy ez a különlegesen viselkedő anyag lényeges összetevőként szerepel az addig elemeknek tekintett anyagokban. így vélt megtalálni két új, általánosan elterjedt, és a sajátságokat lényegesen befolyásoló elemet, az androniát és a thelicát. Az andronia például rézzel vegyülve adja szerinte a mohbdént, ólommal a báriumot, wolframmal és egy ismeretlen harmadik anyaggal együtt az ónt. Hidrogén és andronia építi fel a szenet, a tannin pedig szerinte andronizált sósav, a vaj felépítésében víz, hidrogén és andronia szerepelnek a Winterl-féle kémiában. Ezek a kísérletek és az ezekből levont fent említett következtetések először az i8oo-ban kiadott „Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni" című művében jelentek meg, majd különböző szakfolyóiratokban láttak napvilágot erre vonatkozó közlemények. Német nyelven előbb a dán H. Chr. Oersted, majd Schuster János, a későbbi pesti professzor tette hozzáférhetővé Winterl nehézkes, latin mondtak. 8, I2Winterl közleményei világszerte nagy feltűnést keltettek, s egy évtizeden keresztül folyt a vita állításai igazságáról, vagy téves voltáról. A szerző maga is mindent megtett, hogy nagyjelentőségűnek érzett felfedezéseinek elfogadásáról vagy elvetéséről tudományos alapossággal döntsenek. Levélben kereste fel azokat a tudományos társaságokat, amelyeknek tagja volt, s könyvében felhívással fordult az akadémiához és egyéb tudományos társaságokhoz, hogy tűzzenek ki pályázatot e lényeges kérdések eldöntésére. A dán akadémia írt is ki egy pályázatot, amely az andronia és a kovaföld közötti különbség diszkusszióját kívánta meg. Kéziratban maradt meg Winterlnek egy javaslata, amely a magasabb kémiával, s ennek kapcsán elsősorban az ő felfedezéseivel foglalkozott. Ebben a kéziratban olvashatjuk azt is, hogy Winterl több hasonló könyvvel szándékozott még az olvasók elé lépni, amelyek további „felfedezéseket" tartalmaztak volna. Az ezekre vonatkozó feljegyzések azonban nem maradtak meg. Azok a kutatók, akik - elég kevesen - vállalkoztak Winterl
