Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára
kísérleteinek megismerésére, arra a megállapításra jutottak, hogy az, amit androniának és thelicának vélt a szerző, nem más, mint a vegyszerek szennyezettségétől eredő változó összetételű maradék, amely elsősorban kovaföldet tartalmaz. Erre a végeredményre jutott a párizsi akadémia is, ahol a kor legkiválóbb vegyészei, köztük Fourcroy, Berthollet, Guyton de Morveau, Vauquelin vizsgálták meg azt a port, amit Winterl mint androniát küldött el. Az 1809-ben kiadott közlemény zárta le végleg a vitát. Akkor már a szerző súlyos beteg volt és rövidesen meg is halt. Nem volna helyes, ha Winterl kémiai működése megítélésénél egyedül csak ezt a kétségtelenül súlyos tévedését vennénk figyelembe. E tévedés elkövetésénél az a helytelen elgondolás vezette, amely az elemek megítélésében kora csaknem minden kémikusának, mint említettem, Lavoisiernek is felfogása volt. Már az is, hogy elméletét egy évtizeden keresztül a legelőkelőbb folyóiratok tárgyalták, mutatja, hogy nem állott a Winterl-féle kémia annyira szemben kora felfogásával, mint ahogyan azt mai szemmel gondolhatnánk. Sok olyan egyéb része is van azonban elméletének, amely megérdemli, hogy ismertessem, hogy ezzel is bemutathassam helyes viszonyát kora kémiájához. Nem fogadta el Lavoisier felfogását az anyagok affinitására vonatkozóan. Lavoisier ugyanis nem szakított azzal az öröklött felfogással, amely szerint azok az anyagok lépnek reakcióba leginkább, amelyek valamilyen rokonságban vannak egymással. Winterl saját és mások úttörő jellegű elektrokémiai vizsgálataira támaszkodva rájött, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz: a leggyakrabban az ellentétes jellemű anyagok reakciója következik be. Ezzel a felismeréssel egyik megalapítójává vált a későbbi Berzelius kezében tökéletesedett dualista rendszernek. A pozitív és negatív elektromosságból, s amit ő ezzel egyenlősített: a sav és bázis-jellemből következő vonás az, ami Winterl szerint a világ öszszes kémiai változásait irányítja. Winterl felfogása szerint az anyag ugyanis egészen tehetetlen. Ahogyan ő elképzelte, még annyi aktivitásuk sincs az egyes atomoknak, hogy sajátságaikat meghatározhatnák. „Hogy egy atom arany és egy másik vízként fordul elő, azt nem az atom határozza