Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára

ben történt, elég hamar tudomást szerzett, s később feltétlenül jogos büszkeséggel állapította meg, hogy a legelsők között volt, akik e kísérletek elméleti következményeit le merték és le tudták vonni. „Alig vált ismertté nálunk - írja - Lavoiíier úrnak az ón meszesítéséről szóló disszertációja, már 1782-ben elsőnek hagytam el az angolok és a németek által még élesen védelmezett flogisztont, noha maga a kiváló férfi is csak a következő évben, miután előbb az égés összes fajtáit megvizsgálta, mérte a végleges csapást a Stahl-féle hipotézisre."

8 A fennmaradt dokumentumok hiányossága miatt pontosan nem lehet megállapítani, mikor vitte át Lavoisier rendszerét Winterl egyetemi előadásaiba is. Az 1782-ben írt jegyzet még nem is említi Lavoisiert, a következő évekből pedig nincsenek meg a feljegyzések. Ismerve azonban egyéniségét, valószínűnek kell tartanunk, hogy Pesten 1782 óta már nem tanítottak flogiszton elméletet, s ebben egy-két évtizeddel megelőztük Bécs, Berlin stb. egyetemeit. Érdekes és nem véletlen azonban, hogy Winterl emléke mégsem úgy maradt a köztudatban, mint aki az új kémia mellett állott. Winterl ugyanis, aki korát megelőzte az új kémia alapjai helyességének a felismerésében, abban is előbbrelátott kortársainál, hogy látta Lavoisier elméletének sebezhető, helytelen pontjait is. így is, úgy is a meg nem értés lett a sorsa. Winterl, mint Paulcr írja „egyike volt azon férfiaknak, kik kortársaikat megelőzve új időszaknak hírnökeként jelennek meg, és annál fogva több támadásban részesült."

16 Az az álláspont tehát, amit Winterl Lavoisier tanaival szemben elfoglalt, korántsem a régihez való visszatérést, hanem egy újabb, további lépés szükségességének felismerését jelentette. Hogy ez így van, érdemes idéznünk Bucholz szavait, aki éppen Winterl tanításai ellen írott vitacikkében (amelyikben legfeljebb ellenkező irányú elfogultságról lehetne szó) így ír: „nem kevesebbet kívántak ők - mármint Winterl és követői - elérni, minthogy a kémia új, a halhatatlan Lavoisier által alapított rendszerét tökéletesítsék, helycsbítsék ... és hogy minket a természettudományban egy eddig el nem ért magas álláspontra vigyenek".

13 Azc már elöljáróban leszögezhetem, hogy az a kémia, amit