Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára

aki, amint a francia Guyton de Morveau megállapította, „legtöbbször csak a kísérletek nyomán halad", vagyis csak azt hajlandó elfogadni, amit kísérleteivel maga is bizonyítva látott. A kormány előírásai - Szathmáry adatai szerint - meghatározták ugyan, hogy a kémiai előadásokat Bergmann es Jaquin munkái alapján kell megtartania, ő azonban, mint a fennmaradt egyetemi jegyzetekből kiviláglik, egyetemi katedráján is önálló véleményét adta elő. Az a kémia tehát, amit a hallgatók az ország első orvoskarán hallhattak csaknem négy évtizeden keresztül, egészen különleges Winterl-féle kémia volt. Minden szempontból érdekesnek és szükségesnek tartom tehát, hogy ennek a kémiai rendszernek jellegzetes vonásait megrajzoljam. Ez a kémia a zseniális meglátások és nagy tévedések érdekes keveréke volt, amely utóbbiak eléggé törvényszerűen az igen szegényes laboratóriumi kísérletezési lehetőségekből, a közösségi munka hiányából következtek. Nem könnyű Winterl kémiai elgondolásainak vizsgálata. Nem hagyta magát saját régebbi eszméitől sem korlátozni, még az egyetemi előadásaiban is igyekezett állandóan újat adni. Előadásai az egymást követő évek során készült jegyzetekben annyira változatosak voltak, hogy szinte egyetlen meghatározást sem olvashatunk ugyanolyan szövegezésben. Winterl és Lavoisier. Az első hazai orvoskaron előadott kémiai tananyag vizsgálata azért érdemel különös figyelmet, hiszen ez az idő - a XVIII. század vége, a XIX. század eleje - volt az, amikor a kémia a legnagyobb változásokon ment keresztül. Még voltak nyomai a skolasztikus kémiának, de ekkor élte utolsó fellobbanását az alkímia is, s ekkor vívta döntő harcát a Stahl-féle flogiszton elmélet azokkal szemben, akik az egyre növekedő számú kísérleti eredmények alapján újjal igyekezték azt helyettesíteni. Az egyetemen Winterl is a flogisztikus kémiát tanulta. Kezdetben - s ez egészen természetes - egyetemi előadásai is a flogisztonos rendszer alapjára épültek. Helyesen megérezte azonban, hogy a flogiszton-elméletnek olyan korlátai vannak, amelyeket csak újabb kísérletek oldhatnak fel.

4 Lavoisier kísérleteiről, mint mindenről, ami a tudományos élet-