Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége
kissebb veszedelem félelme nélkül kevés esztendők múlva tökélletesen ki irtani lehetséges." 33 Váradi véleménye szerint ez az oly forrón óhajtott eredmény csak akkor lesz elérhető „Ha az orvosok meg nem szűnnek oly buzgón munkálkodni a tehén himlő elterjesztésében mind eddig tselekedtenek: ha a közönség le vétkezi bal vélekedéseit; . . . oh boldog idő! talán már az utánnunk következő emberi kor szintúgy kéntelen lesz a himlőt a festések által esmérni, mint mi most a bélpoklosságot. A szerentsétlen bagoly nem fog oly gyakran huholni házaink felett. Nem lesznek oly számasok, a kedves gyermekeik sirjakon vígasztalhatatlanul síró szülék". 34 Noha Váradi optimizmusa, a himlő megelőzésével és leküzdésével kapcsolatosan a jenneri módszer nyújtotta tág lehetőségek láttán, indokolt volt, azt már nem láthatta előre, hogy az új módszer teljes és végleges győzelméig még hosszú utat kell megjárnia, sok ellenállást és előítéletet kell leküzdenie, amelyek nemcsak a közhiedelemben gyökereztek, hanem számos orvos felfogásában is. Váradi nem elégedett meg a szakirodalom tanulmányozásával, valamint azzal, hogy a védőoltás hatását saját betegein tanulmányozza, hanem önmagát is alávetette az oltásnak. „Doktor Jenner és de Carro velős munkái végre tökélletesen meg győztenek a tehén himlő hasznairól és 20 d,k Maji i8oi bcn Doktor Carenot meg kértem, hogy azt belém oltsa. Május 3o dlkan kívánságomnak eleget tett, s a meg himlőzés méltó félelmeitől meg szabadított." 3 J A himlő elleni oltás hatásosságába és szükségességébe vetett szilárd meggyőződése késztette a következő vallomásra: „Azon való örömöm azt a természetes kívánságot gerjesztette fel szívemben, hogy esmerőseimet leveleim által, a tehén himlő hasznairól meg győzni igyekezzem. Fáradságomat kedves válasszak gazdagon megjutalmaztatta, s midőn némelynek szerfelett való kétségeskedéseket, ellenvetéseiket olvasván, fel tettem magamban, hogy a tehén himlőről írott munkák közzül s leg jobbat anyai nyelvemre által tegyem. Meg olvastam a leg nevezetesebb Anglus, Frantzia, Német irokat, s el halgatván hogy némelyek felette hosszak, mások felette rövidek voltak, majd mindenikben találtam valamit, a miről a többi halgattanak, vagy ellenkezőleg ítéltének. Következése ezen váratlan tapasztalásomnak a volt, hogy valamiket ol-