Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége

vastam, hallottam, önnön tapasztalásain alá vetni, s magát a természetet kívántam vezetőmnek választani . . . Midőn tulajdon tapasztalásaim által elég erősnek érzettem magamat a különböző írókat meg ítélni, azokban a hasznost a haszontalantól meg választani, ezt a kitsiny könyvet írtam."

35 Váradi azzal ajánlotta az olvasóközönségnek könyvét, hogy reméli - az a közjó érdekeit fogja szolgálni. „Ha munkám által a köz jót, valami részben előbb mozdíthatom, ha tsak egy pár szülét győzhetek-is meg a tehén himlő meg betsülhetetlen hasznairól; ha tsak egy édes atya köszönheti is gyermekének életét, szeme világát, ábrázatyának, a lélek tükörének épségben lett megmaradását, könyvem olvasásának, egy kedves érzés bővön meg jutalmaztatja fáradságomat."

36 Amikor a himlő leküzdése érdekében a jenneri védőoltás módszerének minél szélesebbkörű alkalmazása mellett tör lándzsát, Váradi nem téveszti szem elől a kérdés társadalmi vonatkozásait sem. Éppen ezért kezdettől fogva széles körben népszerűsíti De Carro javaslatait, s kifejti saját nézeteit is a védőoltás Magyarországon és Erdélyben való alkalmazásának megszervezésére, mindenekelőtt a falvakon. A himlőoltás elterjesztésének érdekében De Carro a következőket javasolta: tiltsák meg a variolációt, nevezzenek ki szakképzett biztosokat a védőoltások irányítására, biztosítsák minden egyes város ellátását oltóanyaggal, iskolákba, tanoncnak és bárminő intézmény tagjainak csak olyanokat lehessen felvenni, akik a himlőoltáson sikeresen átestek, gondoskodjanak arról, hogy a falvakban az oltásokat olyan időben végezzék, amikor az emberek nincsenek a mezei munkálatokkal elfoglalva, minden megyében néhány képen mutassák be a himlő elleni oltás tulajdonképpeni módját; a biztosok, a sebészek és a papok számára állítsák össze a variola vaccina legjobb és legvilágosabb leírását, valamint annak ábrázolását; a szülőházakból addig ne engedjék kivinni a csecsemőket, amíg be nem oltották őket; mindazokat a katonákat be kell oltani, akik még nem estek át a himlőn. Ezeknek a fontos megelőző orvosi rendszabályoknak és egészségvédelmi intézkedéseknek magyar nyelven történő népszerűsítése abban az időben, amikor még a védőoltás elismertetése is oly nagy nehézségekbe ütközött, alátámasztják Váradi ér-