Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége

tűzték ki célul maguk elé. Gondolkodásának fejlődése, diákkori eveitől kezdve 82 éves koráig, - amikor végrendeletét megfogalmazta, - híven tükrözik azokat az átalakulásokat, amelyeken Váradi világszemlélete és emberi magatartása a korabeli társadalmi viszonyok és életkörülményei hatása alatt átment. Váradi Sámuel 1773-ban született Enyeden. Minden jel szerint szerény anyagi körülmények között élő családból származott. Erre következtethetünk abból a tényből is, hogy középiskolai tanulmányait ösztöndíjjal végezte el az enyedi, udvarhelyi és marosvásárhelyi református gimnáziumokban. A bécsi orvosi fakultásra is a „Stipendium Goldbergianum" ösztöndíj segítségével iratkozott be, ahol szülészmesteri képesítést is nyert. Későbbi írásaiban Váradi hálával adózott néhai tanárai emlékének.

3 Az említett ösztöndíj tette számára lehetővé azt is, hogy orvosdoktori oklevelének megszerzése (1804, augusztus) után is Bécsben maradhasson, mint az ottani szülőház egyetlen magyar nemzetiségű secundariusa.

4 Egyik testvére gyógyszerész volt Enyeden. Amint végrendeletében is megemlíti, az orvosi fakultás elvégzése után egy évig maradt Bécsben. Az osztrák fővárosban eltöltött évek során Váradi meggyőződéses híve és népszerűsítője lett a himlőoltás jenneri módszerének, amelyet későbbi írásaiban „Jenner Isteni találmányának" nevezett.

5 Bécsben a fiatal Váradi a felvilágosodott racionalizmus eszméinek hatása alá került, amelyek fogékonnyá tették kora felfedezései, és az orvostudomány akkori vívmányai iránt. Váradi maga is foglalkozott himlőelleni oltásokkal, figyelemmel kísérte az oltottak tüneteit, a betegség lefolyását, gondosan tanulmányozta a szakirodalmat, és maga is beoltatta magát az olasz származású bécsi orvossal, Aloisio-val,

6 aki a himlő elleni oltásról egyik lelkes híve volt. így közvetlenül, saját magán tanulmányozhatta a szérum hatását, s tapasztalatairól a himlő elleni oltásról szóló könyvében be is számolt.

7 Ez a dicséretreméltó és bátor elhatározás azoknak az orvosoknak sorába emeli, akik saját magukon próbálták ki valamelyik fertőzés vagy gyógyeljárás következményeit,

8 de élénk fényt vet a doktorráavatás előtt álló Váradi orvosi magatartására is. Egyébként azt hisszük, nem téve-