Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története
szik. Míg 1868-69-ben 1030 volt a nagyobb szeszfőzdék száma, 1882-re ez a szám 618-ra csökkent. Az évi termelés mennyisége 1880/81-ben 629 894 hl, amihez 1596 804 hl adómentesen termelt szesz járul. 44 Különösen a 80-as évek elején fejlődik erőteljesen a szesztermelés. A nagyburzsoázia és a nagybirtok közti ellentétet tükrözi az 1878-as szesztörvény, amely által a mezőgazdasági szeszgyárak adóelengedések révén előnyösebb helyzetbe kerültek az ipari szeszgyárakkal szemben. Az 1888-as XXV. t. c. az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak termelését kontigentálja, a mezőgazdasági szeszfőzdék adóját leszállítja, s így biztosítja a kiskapacitású mezőgazdasági szeszfőzdék fennmaradását. A pálinkafogyasztás elterjedése különösen a 70-es, 80-as években tör nagy lendülettel előre. Ennek okai közül ki kell emelnünk a 80-as évek túltermelési válságát, amelynek következtében a német, orosz és román szeszgyárak versenye miatt eladhatatlan szesztermékek fokozottabban a belső piacon kerülnek eladásra. Az iparosodás, a nagy építkezések, a nagybirtok kapitalizálódása révén jelentékeny ipari és mezőgazdasági munkástömeg jelentkezik a fogyasztópiacon. Az előretörő kapitalizmus nagy munkástömegeket koncentrál a városokban. Azonban sem a régebbi, sem az újonnan városba kerülő munkások lakásszükségletét, a kulturális életének minimumát nem biztosítja. A hosszú munkaidő és az embertelen munkakörülmények, a női és gyermekmunka terjedése a családi élet bomlásához vezetnek. Magyarországon ezt a folyamatot meggyorsítja a század utolsó évtizedeiben a nagy budapesti építkezéseken dolgozó jelentős munkástömegek rossz helyzete. Ezeket a gyökértelen rétegeket, belső és külső bizonytalanságuk fokozottan taszítja a pillanatnyi felejtést jelentő érzéki élvezetek irányába. Engels: ,,A munkásosztály helyzete Angliában" c. munkájában a burzsoáziát vádolja a munkásokat pusztító alkoholizmusért. ,,A burzsoázia csak ezt a két élvezetet hagyta meg neki, s ugyanakkor nehéz munkával és rengeteg szenvedéssel elviselhetetlenné tette életét." 4o / a . . . „Vájjon nem szükségszerű-e - fejti ki Engels a továbbiakban -, hogy az az osztály, amelynek keserves munkája mellett alig van része örömben és ez is csak érzéki élvezet, eszeveszetten és vakon ezekre az élvezetekre vesse magát? Mi oka, mi érdeke lehet annak az osztálynak, melynek művelésével senki
