Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történeti szemléletben. I. rész. A babonák

jeget megtörni. Még hiányoztak az embryologiai alapismeretek. Hosszadalmas lenne a sok pro és contra munkát felsorolni, mert a legtöbb spekuláción alapszik; egyik oldalról sem tudták még a kérdést természettudományos alapon mérlegelni és eldönteni. Az anyai megcsodálással és képzelettel kapcsolatos vita annyira kiterjedt volt, hogy 1756-ban a szentpétervári tudományos akadémia szükségesnek látta a következő pályázat kiírását: „Melyek a legközvetlenebb okok, amelyek a foetus testében elváltozásokat okoznak, de nem a terhes anyán, akinek lelke valamilyen oknál fogva izgalomba jön, hanem a magzat testének azon részén következik elváltozás, amelyet az anya saját testén ilyen izgalmi állapotban érintett." Ez a pályázat tehát magába foglalja az anyai „képzeletbe" való hit tényét. A pályázat első díját Karl Christian Krause lipcsei professzor nyerte el, aki valamiféle idegösszeköttetést képzelt el az anya és a magzat között. Albrecht Haller, a nagy fiziológus sem mer határozott álláspontot elfoglalni ebben a kérdésben. A „Monstrumokéról írt munkájában fejtegeti ugyan ezt a kérdést, de ahhoz a konklúzióhoz jut, hogy senki sem tudja megérteni, miképpen hat az anyai lélek a foetusra. Haller tehát nem tagadja a tényt, csak nem érti és nem tud megfelelő magyarázatot találni. DAÍembert követője, Condorcet Haller „Irritabilitas" munkájával kapcsolatos dicsérő beszédében többek között azt mondja: „Rendszerint azzal kezdték, hogy a dolgok igazságát tagadták; - és minthogy ezt hosszú ideig dicsőségesen nem tehették, azzal a megjegyzéssel végződött a vita, hogy kijelentették mindezek régen ismert és tudott dolgok." Bonnet írta: „Bizonyítani egy tévedést majdnem több, mint egy igazságot felfedni; mert nagyon sokat nem tudunk de a kevés amit tudunk, azt legalább tudjuk alaposan." Ilyen értelemben kezdtek a XIX. század nagy kutatói keresni, kísérletezni, és az embryologiai ismereteket a veleszületett rendellenességek patogenezisének magyarázata felé fordítani. Meckel már teljesen elveti az anyai képzelet jelentőségét a veleszületett rendellenesség pathogenezisében. Bischoff az 1842-ben megjelent Wagner fiziológiai tankönyve „Entwicklungsgeschichte mit besonderer Berücksichtigung der Missbildungen" című fejezetében