Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történeti szemléletben. I. rész. A babonák
mondja, hogy „kénytelenek vagyunk bizonyításainkat és magyarázatainkat onnan venni, amit tudunk és felismertünk és nem pedig onnan, amit lehetségesnek tartunk." A múlt század közepétől kezdve a veleszületett rendellenesség kérdése is más irányt kap és az anyai „megcsodálás" fokozatosan eltűnik a szakirodalomból. August Förster az i86i-ben megjelent „Die Missbildungen des Menschen" című könyvében cáfolja az anyai „képzelet" befolyását a magzati fejlődésre. A következő érveket említi: /. Hasonló rendellenességek „képzelet" nélkül is előfordulnak. 2. Ugyanilye/z rendellenességek állatoknál is előfordulnak. 3. A legtöbb rendellenesség a terhesség első három hónapjában alakul ki, míg a „képzelés" az utolsó hónapban történik. 4. Ugyanazon rendellenesség többször fordul elő ugyanannál az anyánál. 5. Valamennyi rendellenesség a fiziológiás fejlődés törvényszerűségének megfelelő típus után alakul és nem az anya véletlen megijedésének tárgya szerint formálódik. 6. Ikreknél gyakran csak az egyik születik rendellenességgel. 7. Eddig nem s sérült közvetlen idegösszeköttetést az anya és magzata között kimutatni. 8. Nagyfokú psychikus affektiók, különösen ijedtség terheseknél gyakori jelenség, míg rendellenessés ritkábban fordul elő. Förster logikus érveléssel, és természettudományi alapismeretek magyarázatával reméli, hogy az évtizedek óta fennálló babonáknak véget vethet. Orvosi téren kétségkívül ez a kérdés majdnem lekerült a pathogenezis-felsorolás listájáról. Néha akad még ma is egy-egy kutató, aki a psychikus traumákat pathogenetikus oknak tekinti. Az argentin plasztikus sebész Lelio Zeno munkatársával Emilio Pizarro Crespoval együtt az 1-941. évi dél-amerikai plasztikai sebész kongresszuson Rio de Janeiroban tartott előadásában „Influencias psiquicas en las malformaciones congenitas" címen demontsrált néhány esetet, ahol szerintük a psychikus tényező elvitathatatlanul szerepet játszott a magzat fejlődésében. Hasonló eseteket közöl még Walton 1910-ben, Thompkins 1911-ben,, Morrison 1920-ban, Davidoff 1930-ban és mások. Ha ezt a kérdést mai ismereteink alapján vizsgáljuk, akkor az ijedtség, félelem, a lelki trauma jelentőségét a veleszületett rendellenesség kialakulásánál nem vethetjük el teljesen. Természete-