Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban
A következő kérdés, amivel foglalkozni kívánunk, Semmelweis „nyílt leveleinek" agresszív tónusa. Vajon megszokott volt-e ez a hangnem a korabeli orvosi vitairodalomban, vagy nem; s utóbbi esetben igazuk lehet-e azoknak, akik a leveleket expansiv paralytikus írásának tekintik. De vajon más tónust használ-e Spath, amikor i86i-ben így szól: „Meine Herren! Die ungarische Tschikoschenpeitsche hat wieder geknallt!" Márpedig ez a „Tschikoschenpeitschc" nem volt egyéb, mint Semmelweis asepsisének tana. De amit külföldi orvostörténész nem tudhat: Semmelweis nyílt levelei az „Orvosi Hetilap" mellékleteként jelentek meg, tehát a szerkesztő Markusovszky jóváhagyásával, sőt utóbbi a következőképpen aposztrofálta Semmelweis ellenfeleit: „a halál tekintetbe sem véve az udvari és kormánytanácsosi címmel és keresztekkel feldíszített tudós urak nézeteit", 17 , ami egyáltalában nem üt el a „nyílt levelek" kifogásolt hangjától. Hasonló éles hangon fogalmazta meg azonban Korányi Frigyes is az „Orvosi Hetilap"-ban Poór Imre ellen írott közleményét. 16 Amíg a Semmelweis vezetése alatt állott pesti egyetemi klinikán gyakorlatilag megszűnt a gyermekágyi láz, addig az számos külföldi intézetben változatlanul tovább pusztított. Nem kisebb tekintély, mint Virchow, Kiewisch, Scanzoni, a két Braun foglalt a semmelweisi asepsis tana ellen állást. Másnak tekinthető-e Semmelweis támadása, mint emberi és orvosi kötelességnek? Vitatható a tónus, de nem a tartalom és még kevésbé a cél. Semmelweis írása inkább védekezés, mint támadás; természetcsen nem mentegetődzés, hanem a nagy tanhoz méltó apológia. Ezek az írások nem tekinthetők pathológiásnak és Markusovszkynak adhatunk igazat, amikor így jellemzi Semmelweist: „Csak az életmentő tett, a melegen érző és tanja igazságáért és üdvéért a legbensőbben áthatott ember áll előttünk." 18 Kétségtelen az, hogy Semmelweis könyvében találunk ismétléseket, stílusa sem mindig gördülékeny, táblázataiban olykor túlzott részletességre törekedik. Ezek azonban az írás művészetével összefüggő kérdések és nem állanak pathológiai vonatkozással kapcsolatban. Ezzel szemben könyvét és „nyílt levelek" éles logika, kitűnő megfigyelőképesség és tudományos pontosság jellemzik, ami nemcsak kizárja az elme bármely kóros állapotát, ha2-1
