Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Hahn Géza: A materialista irányzat úttörői a magyar orvostudományban

A MATERIALISTA IRÁNYZAT ÚTTÖRŐI A MAGYAR ORVOSTUDOMÁNYBAN Irta: Dr. HAHN GÉZA (Budapest) A XVIII. század nemcsak a nagy francia forradalom előkészítésének és kirobbantásának korszaka, új irányzatok, új célkitűzések jelentkeztek a természettudomány területein is. A tudósok nem elégedtek meg a jelenségek leírásával, hanem az okok feltárására törekedtek. A társadalom igényeinek megfelelően a mechanika halad az élen, Newton a mozgások okaiként az erőt jelöli meg. A Newton-féle erő azonban csak fedőfogalom, amely mögött az örökké mozgásban levő anyagok energetikai állapota rejlik. Önmagában az anyagtól elválasztva, az erő fogalma, bár munkahipotézisek felállításánál hasznosnak bizonyulhat, végeredményben metafizikus, sőt idealista spekulációkhoz verethet. A mechanika diadalútja mellett, amely végül is az ipart forradalmosító nagy teljesítményű gépek konstrukciójához vezetett, a XVIII. századot az a felismerés is jellemzi, hogy az élet- és kórjelenségek kizárólag a mechanikai erő következményeiként nem tekinthetők. Nem bizonyult kielégítőnek a speciális fluidumok, spi rítusok feltevése sem, hiszen ezek csak az életműködések mechanikai terminológiával történő leírását tették lehetővé. Míg a a feudalizmus béklyói közepette az idealizmusba menekülő Németországban Stahl animizmusa az okok kérdését kivonja a tudományos megismerés területéről, Angliában a Hume-féle gyakorlatias agnoszticizmusnak megfelelően kompromisszumos, a mechanika és idealizmus összeegyeztetéseként bontakozik ki az élet-