Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Hahn Géza: A materialista irányzat úttörői a magyar orvostudományban

erő fogalma. Az életerő hasonlóképpen a fizikai erőkhöz, csak következményeivel, de nem lényegében definiált fogalom. Az életerő-elmélet egyik változata volt William Gullen idegcrő-elmélcte. Gullen tanítványa, majd vetélytársa volt John Brown. Szerinte az élet lényege az izgalom, amelyet környezeti és belső ingerek váltanak ki és amelyet az idegrendszerben és az izomzatban székelő érzékenység tesz lehetővé. A szervezet egészséges, vagy kóros állapota az ingerek és az ingerlékenység viszonyától függ. A betegségek e viszonynak megfelelően a szervezet túlzott, vagy gyenge izgalmi állapotai. A betegség és az egészség között tehát csak mennyiségi különbség van. Brown tanításának értékelésénél két sajátosságra kell rámutatnunk. Az egyik a környezet jelentőségének hangsúlyozása a normális és kóros életfolyamatokban. E vonás az életjelenségek modern, dialektikus felfogására emlékeztet. A szervezet és a környezet összefüggését azonban teljesen mechanikus, mennyiségi kapcsolatra egyszerűsíti, amely gyógyítási módszerében is kifejezést nyert. Kizárólag az ingerlékenységet fokozó whiskyből és az ingerlékenységet csökkentő laudanumból állott egész gyógyszerelése. A helyes mag mellett kifejtése nem állta ki az idők próbáját. A másik sajátossága Brown tanításának az a tény, hogy szakít az életerő, vagy idegerő fogalmával. Az angol empirizmus, nem utolsósorban Sydenham szellemi hagyatékára támaszkodva a tapasztalatból, a tényekből kíván kiindulni, elkerülve az „általános, megfoghatatlan okoknak, a filozófia e mérges kígyóinak sikamlós kutatását". Az élet és kórjelenségek sajátosságainak általánosításával jut el az ingerlékenység fogalmához. Azonban hasonlóképpen mint Newton, aki az erő általános fogalmánál megállt, az anyagtól elvonatkoztatva alkalmazta e fedő fogalmat, Brown megelégedett az ingerlékenység fogalmának bevezetésével, haszontalannak minősítve c sajátosság lényegének kutatását. „Az, hogy mi az ingerlékenység (incitabilitas) és milyen módon hatnak rá az ingerlő erők (a potestatibus incitantibus) előttünk ismeretlen. . . . Ne gondoljuk tehát, hogy az ingerlékenység (incitabilitas) természetét az eddig elmondottak révén feltárhatjuk.