Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Bencze József: A magyar paraszti köpölyözésről és érvágásról
A MAGYAR PARASZTI KÖ PÖ LYÖ ZÉS RŐ L ÉS ÉRVÁGÁSRÓL írta : Dr. BENCZE JÓZSEF (Szombathely) U gy az érvágás, mint a köpölyözés a legősibb ókorból ismert empirikus és orvosi gyógyító módszer. Határozott formában először egy indiai orvosló irat említi i. e. 20OO esztendővel. (Dr. Lutz Tallot, Basel, 1933.) Az arab művelődési területen, az asszír, babilon, egyiptomi papi és polgári orvosok közt már mint közismert gyógyító mód szerepelt. Később a görög, majd a római orvosi kultúra is teljes egészében átvette. Ebből a korból már részletes leírások és tárgyi emlékek is maradtak. Az athéni Asklcpieon egyik domborművén láthatjuk a két darab agyag köpölyözőéedényt, a hozzávaló skarifikálö szerszámokkal és érvágó lándzsákkal. Hippokrates és kora is alkalmazta, de egyáltalán nem vitték túlzásba. A római időkből sok köpölyöző eszköz maradt fenn, amelyek a római, bolognai, páduai orvostörténelmi gyűjteményben láthatók, de a közismert pompeji megkövesedett orvosi rendelőben is van egynéhány. Ugyanilyenek a pannoniai-dunántúli római területen kiásott leletek köpölyöző és skarifikáló, érvágó eszközei is. (Savariai-szombathelyi és a pécsi leletek.) Celsus részletesen leírja a köpölyözés hasznát és kivitelét. Aramianus Marcellinus római történetíró i. u. a III. században ismerteti, hogy Septimius Severus római császár Galliából Pannoniába jött és savariai (szombathelyi) palotájában pihent meg. Hajnalban baglyok huhogtak a palota tetején és környezete figyelmeztette a császárt, hogy ne induljon el Sophiana (Pécs) irányába. De azért
