Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Nyirő Gyula: Semmelweis Ignác betegsége a psychiatria tükrében

scrológiai eljárásokkal már könnyen tudjuk diagnosztizálni élőben a paralysist. A kórbonctani elváltozást illetően a makroszkopikus kép egymagában még nem bizonyít, a szövettani elváltozásokat Nissl és Alzheimer viszont 1904-ben ismertették. Ez tehát azt jelenti, hogy a múlt században a paralysis diagnosisát a jellegzetes neurológiai tünetek, a psychés kép sajátossága és a kórbonctani lelet egybevetése révén lehetett feltételezni, és nem biztosan megállapítani. Természetesen erősítette a feltételezést a syphilitikus fertőzés bizonyítása is. Semmelweis Ignácról szóló irodalomban a lueses fertőzésre adat nem található. Szinte úgy látszik, hogy az egyes szerzők ennek a hiánynak pótlására emelik ki, hogy Semmelweis fiatalkorában élénk, jókedvű, mulatós természetű volt. Neurológiai tünetekre vonatkozó adatok sem ismeretesek. Markusovszky megjegyzése, amit Regöly-Mérei Gyula is idéz: „nyilvánulásra nézve szenvedő testi állapot" következtetések levonására nem alkalmas. Minthogy Haranghy professzor a kórbonctani és kórszövettani leletek tanulmányozása révén a paralysis lehetőségét elveti, számomra egyik feladatul maradt, hogy vizsgáljam, vajon a rendelkezésre álló hiányos adatok alapján a psychés megnyilvánulásból lehetséges-e paralysisre következtetni vagy sem. Előre kell bocsátanom, hogy a múlt században a serológiai leletek hiányában a paralysis diagnosisát igen gyakran alkalmazták, és nagyon valószínű, sokszor hibásan. Minthogy Semmelweis Ignác halála előtt néhány hétig kétségtelenül elmebetegségben szenvedett, amelynek jellegéről alább még szólni fogok, a vele vitában álló kartársai, akik csak később fogadták el tanításait, a maguk védelmében igyekeztek felhasználni Semmelweis psychosisát, és a vitában megnyilvánuló szokatlanul éles hangjáért betegségét tették felelőssé, hogy ezáltal a maguk tévedését enyhítsék. Azok a tünetek, amelyek a dementia paralytica progressiva lefolyásában a psyhe részéről jelentkeznek, önmagukban nem kórjelzők. Ma már a syphilisnek korai erélyes gyógykezelése, valamint a lázkezelések következtében a paralysis psychopathológiai képe nagyon megváltozott. De ismeretes, hogy a paralysis kórlélektani tünetei a múlt században is igen változatosak voltak, aminek alapján, és a lefolyást is tekintetbe véve, a paralysisnek alcsoportjait különböztették meg. A betegség psycho-