Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Nyirő Gyula: Semmelweis Ignác betegsége a psychiatria tükrében

pathológiai tengelytüneteként a globális, fokozatosan súlyosbodó elbutulást tekintették. Minden más tünet, ami a paralysisben jelentkezik, a legkülönbözőbb elmebántalmakban is mutatkozhatik. Psychiatriai szempontból két kérdés merül fel, hogy vajon szenvedhetett-e Semmelweis Ignác a paralysisnek tabessel szövődött és lassúbb lefolyású kórképében, vagy pedig egy foudroyans, gyorsan, galoppálva lefolyó paralysisben. Semmelweis Ignác özvegye férjének halála után több, mint 40 évvel, már élemedett korban tette azt a kijelentést, hogy férje már halála előtt négy évvel megváltozott, ingerlékennyé, indulatossá vált, s ő már akkor észrevette betegségét. Ha azonban tudjuk, hogy Semmelweis 1865 júliusáig ellátta hivatását, ezalatt tudományosan munkálkodott, s ha végigolvassuk életének utolsó évéből, 1865-ből az „Orvosi Hetilap" Nőgyógyászati Mellékletének 2., 4., 5., 6. számában megjelent „A petefészektömlő (Ovariumcysten) műtéti kezelése" c. folytatásos közleményét, amely valószínűen Semmelweis betegsége miatt nem nyert befejezést, a dementia feltételezésétől el kell tekintenünk. Állítólagos dementiájának terhére írták, hogy az 1861-ben megjelent monographiájában sok az ismétlés, aprólékos vitatkozás, és különösen a szakmához tartozó tanárokhoz írt leveleiben a paroxysmusig fokozódott gorombaság. Viszont ugyancsak erről a munkáról állapítják meg, hogy zseniális munka, a logika, a klinikai megfigyelés és az orvosi statisztika remeke. A perseveratio egészséges körülmények között is előfordul, különösen nagy jelentőségű, de meg nem értett igazságok szenvedélyes védelmczés érdekében, s hogy az indulat kegyetlen, támadó hangot is kiválthat, azt olyan kiegyensúlyozott lelkű tudósoknál is észlelhettük, mint amilyen Ramon y Cajal volt, aki nem átallotta a vele ellentétes véleményen álló Apáthy Istvánt tudományos vitaközleményben szélhámosnak nevezni, holott Apáthy igazát kétségbevonhatatlan módon bizonyította, negyedmikron vastagságú szövetmetszet készítésének lehetőségével. Taboparalysis esetében a lelki tünetek sokszor csak nagyon későn fejlődnek ki, és lehetséges, hogy hosszabb ideig csak az ingerlékeny fáradékonyságnak, s a szellemi tevékenységnek némi enyhe csökkenése, az ún. psudoneurastheniás tünetek jelentkeznek. Erre lehetne gondolni Semmelweis özvegyének adatai alap-