Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban
zetek ún. „sötét kamrájáról" hallunk. Felesége csupán annyit tud, amit és ahogyon azt neki elbeszélték. 10 Állítólag este Semmelweis felöltözött és a kapu irányába sictett, hogy eltávozzon. Előzetesen szobájában lepihent, abban a hitben, hogy Hebra új gyógyintézetének vendégszeretetét élvezi. A kapuban feltartóztatták és meggátolták elmenetelét. „És ekkor tört ki uramon a roham. Erős ember volt, úgy hogy hat ápoló alig bírta lefogni" - mondja el felesége. 10 Ez a megállapítás megint igen jelentőségteljes Semmelweis betegségének elbírálásakor, mert a vele együtt élő felesége jelenti ki, hogy Scmmelweisnél megelőzően sosem mutatkozott „roham" vagy másfajta raptusos jelenség. Mindennek ismeretében jogos kétség merül fel Semmelweis elmebaját illetően. A psychés tünetek hevenyen léptek fel és nem nélkülözzük a külső kiváltó ok lehetőségét sem, adott esetben a septikus állapot okozta magas lázat. A boncolás - imerten - septico-pyaemiát állapított meg. Semmelweisné 1906-ban arról tett említést, 10 hogy Rokitansky végezte a boncolást. Hátgerincén ő állapította meg, hogy amiről mi, közvetlen környezete, nem tudtunk, négy évig kínozta férjemet az idegbaj." 10 Egészen kétségtelen, hogy a tünetmentes „négy éves" betegségtartam orvosilag nem megalapozott kijelentés, nyilvánvalóan ezt a boncolás nem állapíthatta meg. Mindezt a feleségnek vigaszként mondhatták a barátok. Ezzel szemben viszont az kétségtelenül tényként fogadható el, hogy Semmelweis esetleges előzetes betegségéről „közvetlen környezete" sem tudott, erre utaló tünetek nála nem jelentkeztek. De ennek élete végéig megtartott aktivitása és mozgékonysága is ellentmond. Mivel a boncjegyzőkönyvön nem szerepel a boncolást végző ervos neve (lásd: Haranghy professzor közleményét), ezért megnyugtató módon nem dönthető el, hogy valóban Rokitansky végezte-e el a boncolást, csak valószínűsíthető, hiszen Semmelweis egykor a tanítványa volt, ebben az időben egy másik egyetem egyenrangú tanára; Rokitansky viszont a nyár ellenére is Bécsben tartózkodott, mert az „Orvosi Hetilap" tudósítása szerint részt vett Semmelweis temetésén. 8 Feltűnő és teljesen érthetetlen azonban az a tény, ami viszont a boncjegyzőkönyv leíró részéből félreértésmentesen megállapít-
