Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban

ható, hogy a gyógyintézetben Semmeiweisnél nem végezték cl sem kéz gangraenájának, sem pedig a mellkasi izomzat között kifejlődött, áttéti tályognak sebészeti feltárását. Felmerül tehát annak kérdése, hogy abban az időben minő álláspontot foglaltak el gennyesedés esetén a sebészek. Választ Adolf Bardeleben - 1863-ban megjelent - négykötetes munkájában találunk: „Mit Berücksichtigung dieser Verhältnisse lassen sich folgende Fälle als solche feststellen, in denen die Eröffnung eines Abszesses keine Aufschub erleiden darf: 1. wenn derselbe seinen Sitz in der Achsenhöhle, in der Nähe des Afters oder der Urethra hat, zumal wenn gar Faeces oder Harn dem Eiter beigemischt sind; 2. wenn der Eiter tief unter fibrösen Häuten liegt, wie z. B. an der Hand (insbesonders auch an den Fingern), am Fuss . . ." („Lehrbuch der Chirurgie und Operationslehre", Bd. I. 264. old.). A német nyelvű kézikönyv adatait 1865-ben Bécsben is irányadónak kell tartanunk. Bardeleben tehát a kézen, különösen pedig az ujjakon várakozás nélkül elvégzendőnek tartotta a mélyen fekvő gennyes folyamat feltárását. A boncjegyzőkönyv tanúbizonysága szerint a jobb kéz középső ujján, szövetcafatokkal fedett, az utolsó interphalangeális ízületbe törő gennyes folyamat, a bal pectoralis maior vidékén pedig a bőrt félgömb alakban elődomborító tályog volt látható. Az élőbeni diagnózis felállításának nem lehetett akadálya. A műtét elmulasztásával minden lehetőség megdőlt, hogy Semmelweis meggyógyulhasson. Az orvostörténelmi adatok azt bizonyítják, hogy Semmelweis sem a Bécsben történt utazás alkalmával, sem a Hebráéknál végzett látogatásakor nem tanúsított olyan viselkedést, ami az azonnal zárt intézeti kezelést igénylő elmebetegekre jellegzetes. Éppen ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy újabb vizsgálat tárgyává tegyük Semmelweis életének utolsó éveit és az akkor végzett munkáját. Ez azért is indokolt, mert több - igen tekintélyes - orvostörténész egyenesen az elmebaj korai tüneteként fogja fel könyvében található ismétléseket és nyílt leveleinek támadó hangját. Az orvostörténészek egy része a „nyílt levelekben" kifogásolja Semmelweis táblázatait is, mert olyan számok szerepelnek például, hogy I halálozás 10 152/20042, vagy másutt 29 1497/1883,