Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban
Kerl" - mondja Semmelweis - „aber der Ferdinand (ti. Hebra) wird mich schon wieder gesund machen. Er ist der einzige, zu dem ich Vertrauen habe." Ez megmagyarázza azt is, hogy miért fordult Semmelweis ezúttal Hebrához és nem a belgyógyász Skodához. Schürcr von Waldheim ugyanis olyanformán ír, hogy Skoda a „váratlan" bécsi távozás miatt teljesen elfordult volna Semmelweistől. Skoda ethikai vonásainak ismeretében azonban el sem képzelhető, hogy teljes tudásával nem állott volna beteg barátjának és tanítványának rendelkezésére. De ez a beszélgetés másról is felvilágosítást ad, éspedig arról, hogy Semmelweisnek betegségtudata van. Jobb keze középső ujján fájdalmas gennyedés támadt, lázas. Sérülését „sokáig maga kezelte. Éjszakénként vízben áztatta" (Semmelweisné 15 ). A beteg mindig mélyebb kontaktust keres orvosával. Semmelweis sem viselkedik másként. Az a jelenet jut az eszébe, amikor egykor ő volt az orvos és Hebra állott aggodalommal a szülőszoba ajtajában. Most azonban a lázas, beteg Semmelweis várja Hebrától a gyógyulását. Odafordul Hebránéhoz: „Erinnern Sie sich noch, wie ich Ihnen gerufen habe: A Büaberl is!" Bécsi argót használ, de csak Hebra gyermekével kapcsolatosan, kizárólag ebben a mondatrészben, s ezzel mintegy felidézi a régi bensőséges barátságot. Ki mástól várhatna gyógyulást, ha nem az európai hírű orvostól, az őszinte baráttól, akinek egykoron ő mentette meg feleségét a puerperalis sepsis veszedelméből? Drámai párhuzam bontakozik ki; Hebráné szülésekor a gyermekágyi láz és most: a sepsisben megbetegedett Semmelweis. Semmelweis egykor segített; Hebráné most ott áll házuk kapujában, lakásában vidáman várják gyermekei. Ám Semmelweis életútja másként fejeződik be. Sérült jobbjával becsapja a kocsi ajtaját. Semmelweis úgy tudja, hogy Hebra új kórházát tekintik meg. A kocsi elindul végzetes útjára. Többet Semmelweist sem családja, sem barátai nem látták. Felesége sem látogathatta meg. Kérdésére „az igazgató azt felelte, hogy sötét kamrában van" (Semmelweisné interwiewja 15 ). Talán szerencsére, de homály fedi mindazt, ami az elmegyógyintézetben történt. Az is elegendő, ha a múlt századbeli elmeinté-
