Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Schultheisz Emil: Későközépkori orvosi kéziratfragmentum

kcdhetem. A müncheni, leipzigi és prágai könyvtárak által megküldött kéziratok mikrofilmjei szolgáltak alapul.

7 Albicus műveinek jelentőségét és elterjedtségét mutatja, hogy három közülük a legelső közép-európai orvosi inkunábulumok között szerepel: i. Praxis medendi, 2. Regimen pestilentiae s a legfontosabb, a 3. Regimen hominis seu Vetularius. Mindhárom Leipzigben, 1884-ben jelent meg Marcus Brandt kiadásában. Kéziratban a következő írásai maradtak fenn: 1. Regimen contra reumata, quod misit ante obitum suum Sigismundo Romanorum, Bohaemiae ac Ungariae regi.

8 2. Medicina contra paralysin.

9 3. Tractus de rectificatione aerei magistri Albici.

10 4. Regimen corporis, consilium ad Sigismundum (töredék).

11 5. Tractatus de crisi.

12 6. Questio solemnis . . ,

13 7. Puch der erczney von maister albico.

14 8. Pestregimcn Albici archiepiscopi (német nyelvű).

1

'' 9. Regimen tempore pestilentiae Albici medici.

16 10. Reportata ex lectionibus magistri Albici.

17 11. Collectiorum maius és 12. Collectiorum minus csak részben származnak magától Albicustól, de mindenképpen befolyása alatt keletkeztek.

18 A felsoroltak közül a Vetularius, a Practica és a Tractatus de crisi, valamint a Puch der erczney alapján igyekszem Albicus mentalitására és orvosi szemléletére jellemző néhány momentumot megvilágítani. Albicus említett írásaiban a scholastica szigorúan dogmatikus szellemétől eléggé független egyéniségnek mutatkozik. Előadását elsősorban saját megfigyelésére és tapasztalataira építi fel. Ezt több helyen hangsúlyozza. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tekintélyeket ne idézne. Hivatkozik a klasszikusokra Hippokratestől Avicennáig. Őket azonban már csak a lefektetett tétel mintegy igazolásául idézi, nem tőlük indul ki. Különösen jellemző, hogy teljesen ellentétben az akkor általánosan elterjedt szokásokkal, a tekintélyes neveket minden dicsérő jelző nélkül írja legtöbbször. Hiányzanak a superlatívusokban írt dicsőítő 12 Orvostörténeti közi. 177