Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Schultheisz Emil: Későközépkori orvosi kéziratfragmentum
mondatok. Ez alól csak egy kivétel van: Arnaldus de Villanova, akit úgy látszik különösen nagyra becsült. Öt mint a „legtapasztaltabb orvost" szólítja meg. A sokat utazott, idegen népekkel érintkezett orvos felismeri a földrajzi adottságok, nemzeti szokások jelentőségét a betegségek keletkezésében, lefolyásában, valamint a gyógyításban s ezt több helyen kifejezetten hangsúlyozza is. Azt írja többek között, hogy tekintettel a geográfiai különbségekre, amelyek a betegségeket módosítják, valamint a diaeták különbözőségére, az Itáliában tanult orvos nem lehet oly kiváló Csehországban, mint Olaszhon földjén. Az egyik pestis-iratban pedig szembe állítja az „Italici" és „Bohemi" szokásait a gyógyszerek használatában. Hangsúlyozza a helyes diaeta, mérsékelt testmozgás, a megfelelő munka és a derűs kedély betegségmegelőző, illetve gyógyító szerepét, szemben a túlzott gyógyszeres kezelésjel. Az érvágás mértékletes alkalmazása, a felesleges vérlebocsátás káros hatásának ismételt hangsúlyozása Albicus józan gondolkodását és e téren való nagy tapasztalatát mutatja. Az alkémiával szemben még Arnaldus Villanovanusnál is szkeptikusabb, inkább a „természetes gyógymódok" híve. Albicus stílusa gördülékeny, kevés az ismétlés, ami pedig a korabeli szövegekben igen gyakori. Feltűnően sok azonban a köznapi, népi, nyers kifejezés, amit már Sudhoff is megállapított a pestis-iratok ismertetésekor. Az itt felsorolt attribútumokat véve alapul az összehasonlításban, szeretném az alábbi, eddig fel nem dolgozott kéziratot közelebbről meghatározni és orvostörténeti hovátartozandóságát megállapítani. Ez a fragmentum - melyet az Országos Orvostörténeti Könyvtár őriz - egykorú bőrbe kötött 28 hártyalapos kézirat. Két részből áll, de egyik sem teljes. Mindegyik kb. egy quaterniót tesz ki. Két különböző, de egykorú kéz írása. Megállapítható, hogy a fragmentum nem két különálló kézirat egybekötése; a hiányzó lapok később vesztek el. Az első rész egy latin nyelvű orvosi-asztronómiai értekezés. A második egy középfelnémet nyelvű, jól olvasható bastardával írt „Gesundheitsregel".
