Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Daday András: Sebészsérelmek a XVIII. században

SEBÉSZSÉRELMEK A XVIIL SZÁZADBAN Irta: Dr. DADAY ANDRÁS (Budapest) zepén új fejezet kezdődik. Ekkor a kormányzat már nem elégszik meg eddigi hiányos céhkiképzésükkel s 1755-ben olyan alap létesítésén gondolkozik, amelyből a leendő tiszti sebészeket külföldön képeztesse ki, míg nálunk ilyen intézmény nem létesül. Addig is, hogy ellenőrzést és felügyeletet gyakorolhasson rájuk, elrendeli, hogy a sebészettel foglalkozók mesterségük folytatására engedély kérjenek, az újak gyakorlatuk megkezdése előtt az egészségügyi tanácsnál vizsgát tegyenek, a megyei fizikusok pedig fokozottabb mértékben ellenőrizzék ténykedéseiket és túlkapásaikat. Hogy mennyire szükség volt erre az éberségre, azt Baranya megye olasz származású öreg fizikusának, Bulli Jakabnak jelentéséből ismerjük meg, aki elmondja, hogy sebészei inkább csak borbélyok, akik korrupt erkölcsűek, hazugok, borisszák, a gangraenás végtagot csak azért amputálják, hogy művészetüket fitogtassák, egy lukas hetesnyi haszonért megnyitják a terhes asszony vénáját, szemérmetlenül kotyvasztanak orvosságnak nevezett haszontalan anyagokat, a tudatlanok betegségének gyógyítását szándékosan húzzák-halasszák, terheseknél abortust vállalnak stb., stb.

1 Hogy az ilyen káros egyénektől az állam minél könnyebben megszabadulhasson, 1761-ben elrendeli, hogy a vizsgázott sebészt, ahol kéri, akadály nélkül vegyék be a céhbe és a polgárok sorába s az ilyen szabadon vehessen, nyithasson magának sebészműhelyt. Amint ez a törvény tudomásra jutott, országszerte megindult a céhenkívüli és műhelynélküli sebészek ostroma a magistratusok ;ebészek történetében a XVIII. század kö-