Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Szodoray Lajos: Debreceni orvosok, gyógyítók és kórházak a XVII-XVIIII. században

ítéltetik a magisztrátus tudtával és hozzájárulásával a gyógyszertárból hozassanak. Debrecen, 1768. április 4. Locus Sigilli Civitatis. NN. Debrecen szabad királyi város szenátusa és főbírája. Kiadva általam L. D. főjegyző. A hivatalos orvosok eskümintája: Én NN esküszöm az élő Istenre, Atyára, Fiúra és Szentlélekrc, hogy e szabad királyi város orvosi hivatalában, melyre a városi hatóság és a választott hites közönség megválasztott és kinevezett, hűségesen és legjobb tudásom szerint pontosan teljesítem a magisztrátusnak részemre adott utasításait, annak minden pontját tehetségemhez képest megtartom és hűségesen ellátom mindazt, ami hivatalos szolgálatomhoz tartozik. Isten engem úgy segéljen! Utasítás a város kinevezett orvosai részére. Kiadva Weszprémi István és Csapó József doktor uraknak 1768. április 4.-én. Kiadatott Zilahi Sámuel urnák párba (a másolat egyik formája) 1826. augusztus 10.-én. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek című művének IV. kötetében részletesen ír Csapó József pályafutásáról. Csapó József (1734—1799) Győrött született, Strassburgban, Baselben végezte orvosi tanulmányait, orvosi oklevelét is az utóbbi egyetemen nyerte, miután ,,De febre Hungarica" című értekezését elfogadták. Orvosi működése mellett jeles botanikus volt, amelyről 1775-ben Pozsonyban megjelent „Űj Füves és Virágos Magyar Kert" című műve is tanúskodik. Mint első magyar nyelvű gyermekgyógyászati könyv különös figyelmet érdemel 1771-ben Nagykárolyban Pap István nyomdájában megjelent: „Kis gyermekek isputálja" című könyve, melyet Győry Tibor méltatott 1903-ban megjelent munkájában. A szegény emberek számára is írt „Orvosló könyvecskét". Több más műve is ismeretes.