Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Hanny Irén, Keveházi Ferenc és Kulcsár Gizella: Néhány debreceni boszorkányper orvostörténeti vonatkozása

Az orvostörténelem kutatásait megnehezíti az a körülmény, hogy a periratokban a kuruzslás vádját csak röviden említik meg, de hogy milyen eszközökkel vagy szerrel hajtották végre, arra vajmi kevés utalást találunk. A bíróságot jobban érdekelte a félelmet keltő mágikus körülmények tisztázása, mint a gyógyító tevékenység részletezése. így csak általánosságban szólnak a perekben arról, hogy a boszorkányok „kentek, fentek, feresztettek, gyógyírt, szemírt készítettek". Nagy Jánosné leánya, Kata ügyében (1693) egyik tanú mondja: „kent is valami csuporkábul, de mi volt, nem tudom". Kiss Bálintné (1694) perében Makai Gergely tanú azt mondja: „a mezőn füvért volt az incta és adott füvet a legénynek és attól gyógyult meg". Ezen gyógyító módszerek általános magyarázatával kapcsolatban utalunk a vonatkozó orvostörténelmi irodalomra. 1631-ben egy Erzsébet nevű asszony „disznótejet fűvel összetörvén . . . gonoszul gyógyított". A disznónak bizonyos therapiás jelentőséget tulajdonítottak európai viszonylatban is. A magyar népi gyógyászatban gyakori a disznó különböző részeinek, illetve exeretumainak felhasználása; így pl. disznóepe, disznóhólyag, disznógyűrű (anus), disznóganaj tejbe főzve. Nem szándékozunk messzemenő következtetésekbe bocsátkozni, de feltehető, hogy itt a koprotherapia és a megfelelő állatszervekkel kapcsolatos ún. sympathiás kezelés népi csökevényét találjuk meg. Az 1718-as perben a vádlott, Szabó Kata védekezésében arra hivatkozik, hogy „adott orvosságot sokaknak és meggyógyultak, teknős béka szívét adta szívháborodás ellen". Nem egyedüli eset, amely a teknősbéka felhasználására utal. Szentgyörgyi szerint a zúzott teknősbéke-héj hozzátartozott a Magyarországon készült repülő kenőcshöz, ami szintén a teknősbéka mágikus sympathiás therapeutikus kapcsolatára mutat. Szabó Kata esetében primitív ön. Sympathikus beavatkozással találkozunk: szívbetegségnek állatszívvel való gyógyításával. Persze a „szívháborodás" nem jelent okvetlenül cardialis eredetű elváltozást, csak olyant, amit a néphit szívvel köt össze. Elegendő csak arra hivatkoznunk, hogy egyes helyeken az epilepsiát „szívszorulásnak" nevezik és szíveredetűnek tartják. A teknősbékáról, mint hosszúéletü és nyu-