Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Hanny Irén, Keveházi Ferenc és Kulcsár Gizella: Néhány debreceni boszorkányper orvostörténeti vonatkozása

godt állatról való közhit képezhette alapját ennek a therápiás eljárásnak. Gyakran találkozunk a kórlények hiányos ismerete és a helytelen betegségmagyarázat miatt a debreceni perekben azzal a váddal, illetve felfogással, hogy valamely akutan fellépő betegséget boszorkány idézett elő. A kérdés lényegét néhány példával világítjuk meg: Nagy Jánosné leánya, Kata (1693) perében Angyal Andrásné tanú elmondja kisleánya betegségét, amelyet beteljesült boszorkányfenyegetésnek tulajdonított. A tünetek azt valószínűsítik, hogy heveny meningoencephalitisről, esetleg epilepsziás állapotról van szó, a leírás ugyanis „nyakát hátra szegezték, a két szemére hályog ereszkedett, a félkeze és lába soha meg nem állott, míg meg nem holt". Vagy pl. Veres Mihályné (1700) perében Asztalos András tanú olyan nyavalya előidézésével vádolja az inctát, hogy „összevonódott a dereka, majd földig görbedt is, amiért Demjén János fenyegette, és csak elmúlt azon nyavalya a feleségéről". Feltevésünk szerint kőroham, ulcus exacerbatio, lumbago vagy hysterias roham leírását adja a jegyzőkönyv. Itt jegyezzük meg, hogy a lumbagot németül még ma is „Hexenschuss"-nak nevezik, jeléül a régi népi elképzelésnek. Hasonló „bűnnel" vádolják Varga Istvánnét (1735). Zsíros Istvánné tanú ugyanis a következőket vallja: „Szegediné szappanyozni akarván a konyhán, összerontották a féltagját. . . Felvánszorogván, lefeküdt a nyoszolyába. Újonnan összerontották a másik kezét is." Később látogatói kérdik: „Vargáné cselekedte-é neki. Minthogy szája félre volt húzva nem szólhatott, hanem csak fejével bizonyította." Az elmondásban haemiplégia, facialis bénulás, és motoros aphasia tünetcsoportra ismerünk, sőt nyilvánvaló, hogy nevezett előbb egyik oldali, majd követően másik oldali ictust szenvedett el. Miután rosszulléte hirtelen következett be, ezért az apoplexia és kevésbé az agyi thrombosis kórisméje valószínűsíthető. A késői debreceni perek egyikében Barta Andrásnét facialis bénulás, epilepsia és impotentia előidézésével vádolják meg a bírósági tárgyaláson, legalábbis erre mutat a tárgyalást vezető bírónak az a kérdése: „Sári Pál fiának ki vonta félre a száját"