Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

nem becsben tartották. Ügy emlékszik, hogy közvetlenül az első világháború kitörésekor egy teherautó gázolta el az országúton. íme, tehát a táltosi gyógyítás nyomai gyógyszerek alakjában, a síppal-dobbal való „rejtelembe" esésen kívül. Nagy gyűjteményemben az efféle vonatkozásokat természetesen ritkábban hallottam, majdnem mindig csak a síp-dob dominált. Az alábbi országosan ismert gyermekversike is ősi nyomokat takar: Egyedem-begyedem tengertánc, Hajdú sógor mit kívánsz, Nem kívánok egyebet, Csak friss jó egészséget, Pöngesd-pöngesd a dobot, Fújd csak fújd csak a sípot. Ugyancsak általánosan ismert - főleg a Dunántúlon - az alábbi versike: Adjon Isten jó egészséget, Juliskának jó nagy segget, Szita-szita péntek, Szerelem csütörtök, Dob szerda, Juliskának szép a neve. Tedd ide, tedd oda, Dobd a sarokba! Ismert gyermekjáték versike, amelyből azonban újra felcsillan a gyógyítás, a síp és a dob együttes szerepe. A magyar irodalomban se szeri se száma annak, hogy mennyi helyen említenek hasonló, a táltosi erővel és hiedelemmel kapcsolatos vonatkozásokat. Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Ady, Arany, Veres Péter, Darvas József és mások is igen sokszor szerepeltetik vagy magát a táltost, vagy arra irányuló célzásokat mondanak el.