Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

férfiak egyaránt, a gyerekek elfutottak előle. Messze elcsavargott és egyszer csak híre járt, hogy a Balaton körül van és a szőlősgazdák „jóltartják", mert azt állították róla, hogy a környékről elhárítja a jégesőt és a viharokat. Egyszer meg a fél falu megbetegedett epebajban és a Hidi Pista gyógyította meg őket «füekkel». Évek múlva egyszer hazavetődött, fáradtan, kimerülten, csak annyi ereje volt, hogy kiöntötte az asztalra tarisznyáját, tele pénzzel, lefeküdt az istállóban és étlen-szomjan feküdt, pár nap alatt meg is halt. Poós József egy másikról is tudott, aki „nagyerejű táltos" volt és négykézláb járt, öltögette a nyelvét és sziszegett, mint egy kígyó, néha meg úgy rikoltozott, mint egy páva. Ha pedig „rájött" az ideje, akkor ugrált és minden „bolondot" összebeszélt. Az ilyen és ehhez hasonló táltosi elemeknek sem vagyunk híján. Hanák Mihály orvosdoktor könyve, amelyet Egerben adott ki az érseki lyceum betűivel 1832-ben, érdekes kései példája ennek. A könyv címer „Összves Dermengés és önképen kifejlett alvajárás története". Egy 16 éves egri kispapról szól, akit gyerekkorában megharapott egy állítólagos veszett eb. Kis is gyógyult, mert a doktorok gentiana amarellával kezelték, valamint nadragulya-porral (pulv. rad. belladonnae), mint amelyek az „orosz nép hite szerint" a veszettség legjobb orvosságai. Egyszercsak 16 éves korában, egy őszi napon hirtelen epileptikus rohamot kapott, amely többször ismétlődött. A doktorok „kénsavas rézhugyannyal" kezelték, amitől a rohamai megszűntek, de heteken át feküdt és időnként őrjöngött, majd zsoltárokat énekelt. Felugrott, dühös táncba kezdett, szemei csukva voltak, majd járkált a szobában, összeszórt mindent, főleg apró tárgyakat szedett öszsze. A harangzúgástól összerezzent, sőt újból rikoltozott. Ha valakinek a kezét megfogta és az illető a másik kezével egy harmadik személyt kézenfogott, akkor jövendőt mondott és „csodamód" eltalálta a jövendőjét. Hannák doktor: „ezen bámétó körülményeket tapasztalva s az oly ritka eksztázis nyavalának a dermengésre (összes dermengés: catalepsis composita) váltakozó példányát elismervén „. . . az esetet tanácskozásra vitte más dok6* 83