Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

ták, hogy „ennek nagyobb hatású az orvossága, mert kezeiben tátosi erő van". Kétségtelen, hogy valamennyi gyűjtésem adatai egyeznek Diószegiével, midőn azt állítja, hogy a magyar néphit táltosa, valamint az általa felkutatott rokon népek sámánjai valamennyi táltossá-sámánná születik, magával hozza a táltossá levés feltételeit, míg a szomszédos népek garabonciása, tudósa, a Fahrende Schüler, a román solomonar, vagy a szerbek stuhája, maga akar tudományt szerezni, tanul buzgón és elvégzi az ehhez való „iskoláit". Legtökéletesebben beszélte el Céhmester Szabó István, 85 éves öregember, még az első világháború előtti években a Vas megyei Uraiújfaluban, amit a táltosságról tudott. Ugyanezt hasonlóképp erősítette meg Poós József is, aki 1908-1910 körül halt meg nagyon öregen és jó mesemondó, értelmes ember volt. Céhmester Szabó István - úgymond - ő maga sohasem látott tátost, de apjától és öregapjától sokszor hallotta, hogy a faluban volt egy táltos, Hidi Pista nevezetű, akiről mindjárt születésekor tudták, hogy „nagy ember" lesz, mert a szájpadlása nem forrott össze, az orra alatt hasadék volt és azon kilátszott két „ronda nagy foga", de ez még nem volt elég, hanem az egyik füle elállt, a másik meg le volt nőve, ezen pedig még a fülkagyló is csak csökevényes volt. Járni is alig tudott, úgy járt mint egy réce, jobbra-balra dült menés közben. A háta közepe meg olyan volt, mint egy szőrös kefe, akkora szőrcsomó volt rajta már a születésekor. Igen megijedtek a szülei, de a bába is. Az evangélikus tiszteletes úr is azt mondta, hogy ebből táltos lesz. Hat-nyolc éves lehetett, amikor a pajtában találtak rá, ott feküdt, mintha meg lenne halva. Híre is futott, hogy a Hidi Pista meghalt, de egy öreg ember mindjárt mondta, hogy nem kell attól félni, mert csak rejtelemben van. Hát igaza is volt. Harmad-negyednapra magához tért, körülnézett és enni kért. Ettől kezdve minden bolondot összebeszélt, hadonászott és goromba volt még a szüleihez is. Ügy 12 éves korában néha heteken át nem jött haza és az a furcsa szokása volt, hogy idegenek előtt letolta a nadrágját, gatyáját és a szemérmes testrészeit mutogatta és nagyokat vigyorgott hozzá. Féltek tőle az emberek, nők és