Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

kat, a kezében állandóan egy öreg réztrombita volt. így vándorolt télen-nyáron. Senki sem bántotta, étellel-itallal ellátták, mert féltek tőle és azt állították, hogy nagy a táltosi ereje. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mire való az a sok toll a kalapjában, azt válaszolta a maga különös rikácsoló hangján: „abba van a nagy gyógyító tudományom, meg ebbe!" és erre kinyitotta a száját és mutatta, hogy a szájpadlásában két rendes fogsora van. Hasonló leletem volt Vámoscsalád községben is, ahol az első világháború előtt és közvetlenül utána élt egy Döbrösy Lajos nevű fiatalember. Kevésszavú, alacsony termetű, mogorva kis emberke volt, lehetett 25-28 éves. A faluban és a környéken azt beszélték róla, hogy táltosi erő van benne, ő hozza a jó termést és sok jót tesz a falu népével. Egy alkalommal azt hirdette, hogy őneki hatalmában áll a vonatokat is megállítani. Meg is tette nemegyszer. A mozdonyvezetők már előre ügyeltek, amikor a község határában a kertek alatt vezették a vonatjaikat, mert párszor kiállt a sínek közé és kezeit széttárva, megállította a vonatot. Egy alkalommal kíváncsiságból felkerestem. Nővérének előre bejelentettem jövetelemet. Döbrösy Lajos az udvarban állt, sajátságos szétterpesztett lábakkal, karját feltartotta és a következőképpen üdvözölt: „gyógyító tudással megáldott istenfia ember, ne gyere közel, mert az én erőm még nagyobb, ha akarod tudni, mert ide nézz . . ." Erre kinyitotta a száját és jól látható volt néhány külön foga a szájpadlásán. Ezért terjesztették róla, hogy táltos lett volna teljesen, de a szülei nem engedték elvinni, hát csak félig volt az. Nővére gondozta és körülbelül 30-35 éves korában halt meg. A magyar táltosok ruházatával kapcsolatosan különböző adatok vannak. Diószegi kutatásai alapján tépett, legtöbbször rongvos pásztoröltözet, amelyhez csak síp, dob és toll tartozik. A dob pedig egyfenekű lóbőr-dob. Éppen ezért hibásnak is tartja Feszti Árpád körképén a magyarok bejövetelekor a magyar táltos ábrázolását, mert az fehér talárban áll a kép középpontjában. Könyvében hasonlóképp az általam már korábban közölt mondókát is helytelennek tartja és