Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: ősmagyar motívumok orvostörténeti maradványainkban

át fúj, mert fújással kapta volna meg a gyerek a táltosi gyógyító erőt". Minden pontosan egyezik azokkal a sámán-táltos hiedelmekkel, amelyek ma már részleteiben is világosak előttünk, főleg Diószegi munkája alapján, azelőtt csak hiányos töredékeiben tudtunk róluk. A hazai boszorkányperek okmányai közt is elég sok van olyan, amelyekben utalások vannak a táltoshitre, ahol a vallomások úgy szólnak, hogy „a nagy ember", vagy a „nagy fehér ló", „fehér bika" hozza a táltosi erőt. Csupán egy XVL századbeli Batthyány-féle okmányt ismerek, ahol a „dögletes nyavallát" éjszaka hozza a „nagy fehér Tölly-(tölgy) fa".

13 Hazánk egész területén általános szokás volt, hogy a bábáskodó öregasszonyok - még a rendszeres szülésznőképzés előtt de még az ún. cédulás bábák idején is - (vármegyei fizikusok előtt tettek le egy kis vizsgát minden szakértői előkészítés nélkül és erről „cédulát" kaptak), de még néhány évtizeddel ezelőtt is kötelességüknek tartották, hogy a szülés után azonnal belenéztek az újszülött szájába, hogy nem fogakkal jött-e világra. Ha nem volt foga, akkor boldogan jelentették és a jelenlevők, de a szülőnő is tüstént hangosan és buzgón imádkoztak. Ez régebben nem szórványos, hanem általános szokás volt. A sok ilyenfajta gyűjtésem közül ismertetek egy rendkívül jellemzőt, amely rávilágít az efajta hiedelemre. Miklós majorban, Sopron megyében egy szülés alkalmával hosszan kellett időzni, mert nagyon renyhék voltak az először szülő nő fájásai. A nagyon öreg bába és a hozzátartozók semmit sem voltak nyugtalanok, türelmetlenek, sőt feltűnően hangoztatták, hogy szívesen várakoznak, csak ép és egészséges legyen az újszülött. Hamarosan megtudtam a türelmesség hátterét. Az öreg bába elbeszélte, hogy a Kóny (Győr megye) községből származott és lánykorában látott olyan gyermeket, akinek a szájpadlásából már a születésekor fogak nőttek ki. Sírt és kétségbeesett az egész család, mert a falubeli juhász menten megmondta, hogy ne is sírjanak, mert ez a gyerek „tátosnak született". Még hétéves korában is szoknyában járt, nadrágot nem volt hajlandó hordani, beszélni alig tudott, csak alig érthetően düny-