Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

serieteket végezvén a fiziológiában és a klinikai gyógyászatban egyaránt. Ezen a téren majdnem valamennyi orosz orvos Lomo­noszovot követte. D. E. Szamojlovics például, Lomonoszov tudományos felfo­gásának megfelelően, kísérleteket hajtott végre, amikor a pestis epidemiológiájának problémáit megoldotta és kísérleti úton igye­kezett egy pestiselleni oltóanyagot találni. Már megemlékeztem arról a harcról, amely minden nemzeti kultúrában két irányzat között - a haladó és reakciós, a születő és elhaló között folyik. Érdekes Lomonoszov elméleti tételeinek szerepét ebben a küzdelemben megvizsgálni. 1836-ban a fiziológiáról két kézikönyvet adtak ki Oroszor­szágban. Az egyiket Szentpétervárott adták ki, írója D. Vel­lanszki, Schelling filozófiájának híve volt. Ebben a kézikönyv­ben a szerző a fiziológiai problémákat a spekulatív természet­bölcselet szellemében fejtette ki. A másik kézikönyvet Moszkvá­ban adták ki, szerzője A. M. Filomaficki, M. V. Lomonoszov követője volt. Ez a kézikönyv, bizonyos mértékig ellentéte D. Vellanszki könyvének, a fiziológiában alkalmazandó kísérleti módszerért szállt síkra. A. M. Filomaficki felsorolta kísérletei­nek eredményeit; helyenként vitába szállt egyes nyugat-európai tudós-fiziológussal, beleértve híres kortársát és tanárát, Johan­nes Müllert Is. „Két módszert ismerünk az élő jelenségek tanulmányozására", - írta A. M. Filomaficki - „az egyik a spekulatív, a másik a kí­sérleti módszer. Az egyik az általános elemzésével kezdi és fo­kozatosan ér el a részletekhez; a másik ezzel ellentétben a rész­letekkel kezdi, s az általánoshoz jut el". Filomaficki könyvéről kortársai dicsérőleg nyilatkoztak s a mű 10-ik kiadásakor, 1841­ben, odaítélték neki a Tudományos Akadémia Demidov-díját. K. M. Baer a könyvről készített bírálatában azt írta, hogy az egyike a kor legjobb fiziológiai kézikönyveinek, kiemelve a szer­ző nézeteinek eredetiségét. D. Vellanszki és A. Filomaficki ellentétes, egymást kizáró fel­fogása példa arra, miként harcolnak különböző irányzatok egy­mással, egy nemzet kultúráján belül. Oroszországban az az irányzat győzött, amely a kísérletekhez,

Next

/
Oldalképek
Tartalom