Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

serieteket végezvén a fiziológiában és a klinikai gyógyászatban egyaránt. Ezen a téren majdnem valamennyi orosz orvos Lomonoszovot követte. D. E. Szamojlovics például, Lomonoszov tudományos felfogásának megfelelően, kísérleteket hajtott végre, amikor a pestis epidemiológiájának problémáit megoldotta és kísérleti úton igyekezett egy pestiselleni oltóanyagot találni. Már megemlékeztem arról a harcról, amely minden nemzeti kultúrában két irányzat között - a haladó és reakciós, a születő és elhaló között folyik. Érdekes Lomonoszov elméleti tételeinek szerepét ebben a küzdelemben megvizsgálni. 1836-ban a fiziológiáról két kézikönyvet adtak ki Oroszországban. Az egyiket Szentpétervárott adták ki, írója D. Vellanszki, Schelling filozófiájának híve volt. Ebben a kézikönyvben a szerző a fiziológiai problémákat a spekulatív természetbölcselet szellemében fejtette ki. A másik kézikönyvet Moszkvában adták ki, szerzője A. M. Filomaficki, M. V. Lomonoszov követője volt. Ez a kézikönyv, bizonyos mértékig ellentéte D. Vellanszki könyvének, a fiziológiában alkalmazandó kísérleti módszerért szállt síkra. A. M. Filomaficki felsorolta kísérleteinek eredményeit; helyenként vitába szállt egyes nyugat-európai tudós-fiziológussal, beleértve híres kortársát és tanárát, Johannes Müllert Is. „Két módszert ismerünk az élő jelenségek tanulmányozására", - írta A. M. Filomaficki - „az egyik a spekulatív, a másik a kísérleti módszer. Az egyik az általános elemzésével kezdi és fokozatosan ér el a részletekhez; a másik ezzel ellentétben a részletekkel kezdi, s az általánoshoz jut el". Filomaficki könyvéről kortársai dicsérőleg nyilatkoztak s a mű 10-ik kiadásakor, 1841ben, odaítélték neki a Tudományos Akadémia Demidov-díját. K. M. Baer a könyvről készített bírálatában azt írta, hogy az egyike a kor legjobb fiziológiai kézikönyveinek, kiemelve a szerző nézeteinek eredetiségét. D. Vellanszki és A. Filomaficki ellentétes, egymást kizáró felfogása példa arra, miként harcolnak különböző irányzatok egymással, egy nemzet kultúráján belül. Oroszországban az az irányzat győzött, amely a kísérletekhez,