Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

hallani. Azt tanácsolta neki, hogy vegye a szájába a nyakláncán függő smaragdkövet és erre az időre elfelejtkezik majd a gyász­ról. Lassanként megnyugodott. Csendesülő fájdalmából klasszi­kus metrumú elégia formálódott. Fiának e műalkotás halhatat­lanságát szánta. Mi marad még hátra? Gyorsuló évek, amelyek nem nyújta­nak pihenést, hiszen ellenségei nem nyugszanak; intrikájuk ered­ményeként Bolognába kell költöznie, majd a per a klérussal, végül Róma. Teste gyengül, nincs, aki gondját viselné, szorongás tölti el: „Tolvaj vénasszonyokat, részeg kocsisokat, csupa hazug, gyáva, hűtlen, gőgös embert" lát maga körül. Minden igyekeze­tével vigyáz hanyatló egészségére: „Ha hideg a lábam, megmo­som, úgy kevésbé érzem hidegnek. Csak akkor veszek táplálé­kot magamhoz, ha testem minden része meleg és száraz. Reggeli után nem mozgok, még kevésbé a főétkezés után. Lelkileg nyu­godtabb és biztosabb lettem, felismerés miatt, nem pedig öntelt­ségből. És miután a halál joggal tűnik félelmetesnek, gyűlölöm őt." Tizenöt foga van, az sem mind ép már. Az alkonyat napjai komorak. Mégis ki kell egészítenünk ezeket a napokat két lelkiállapot­tal, amelyek mint az ünnepek ritkán jelennek meg, de annál erősebb a fényük. Az egyik a harmóniát teremtő értelem büszke magánya. Ez így szól: „Hiszen ha hihetünk Arisztotelésznek, sokkal boldogabb vagyok a többieknél, miután biztos és ritka tudásom van sok fontos és nagy dologról. És ennél is többet mondok: ez a tudás jogot ad nekem minden földi hitványság megvetésére, miiként a sztoikusok is teszik. És olyan bőséges gyümölcsét élvezem a tudásnak, hogy ma mint megtört öreg­ember nem irigykedem többé boldog fiatalságomra.. ." A másik állapot; távolbatekintés az elmúló élet felé, amely mindenek ellenére nagy és gyönyörű élmény volt: „Ha egyálta­lán létezhet jó az életben, amellyel ezt a komédiaszínpadot fel­díszíthetjük, úgy e tekintetben valóban nem érezhetem vesztes­nek magamat: birtokomban volt a pihenés, a nyugalom, a csen­des kényelem, az elővigyázatosság, a rend, a változatosság, a vi­dámság, a társalgás, a kellemes társaság, az alvás, evés és ivás, a lovaglás, evezés, a séta, az újdonságok tapasztalata, a meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom