Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

fontoltság, a nyugodt szemlélődés, a jó nevelés, az áhítat, a há­zasság, vidám vendégeskedések, egy jó és rendezett emlékező­tehetség, tisztaság, a víz, a tűz, a muzsika, a sok szép látvány, kellemes beszélgetések, mesék és történetek, a szabadság, az önuralom, kismadarak, kiskutyák, macskák, vigasztaló gondola­tok a halálról, az idő örök változásáról, amely boldogot és nyo­morultat egyaránt illet, a szerencse és szerencsétlenség, a várat­lan szerencsébe vetett bizodalom, az elsajátított mesterség gya­korlása, a változatosság lakásban és foglalkozásban, a nagy egész világ volt az enyém. Beszélhetünk egyáltalán valami rosszról, amikor ennyi áldásos és okos dolog létezik, melyektől életünk reményteljessé válik?" Az öregembernek, aki ezeket írta, már csak hónapjai voltak hátra. Aztán eltűnt előlünk, mint a többi mind, ami hozzátar­tozott: barátai, ellenségei, tudománya, céljai, érzései. Az egész világ eltűnt, ahol energiái teret és formát kaphattak. Maradt az írás. Ebből próbáltuk megismerni és megérteni nyugtalan útját a nagy, alkotásra szomjas renaissance Itáliában. FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM Des Girolamo Cardano von Mailand (Buergers von Bologna) eigene Lebens­beschreibung. - Uebertragen und eingeleitet von Hermann Hefele. Jena, 1914. Julii Caesaris Scaligeri exotericarum exercitationum lib(er) XV. De subtilitate ad Hieronymum Cardanum in fine duo sunt indicae. Frankfurti, (1576). Francis Bacon: Novum Organum I. (M. N. 1954). Jakob Burckhardt: Kultur in Kunst der Renaissance in Italien (Berlin). K. Grün: Kulturgeschichte d. XVI. Jahrhundert. J. Huizinga: Herbst des Mittelalters (Stuttgart, 1952). Kulcsár: Középkori egyetemes történet (jegyzet, 1955). Sallai Géza: Eretnekmozgalmak és az olasz polgárság vallásos krízise. Fr. Spunda: Paracelsus (1925). Fr. Strunz: Albertus Magnus (Wien, 1926). 10* 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom